A neve kész márkanév: Lang Lang, a fiatal kínai zongoraművész már akkor a világ száz legbefolyásosabb személyisége között szerepelt a Time magazin listáján, amikor még 30 éves sem volt. Most is csak 34, de akkora világsztár, mint napjaink könnyűzenészei. Persze tesz is érte: ha kell, videojátékhoz zenél, ha kell, popsztárokkal muzsikál, és rengeteg olyan eseményen vesz részt, amilyenre komolyzenészeket ritkán hívnak el. Afféle celeb, aki szívesen játszik nagyhatalmak uralkodói előtt, topmodellekkel, sportolókkal fotózkodik. Ez az egyik arca, az eladható.
A másik pedig: a szakma hihetetlen ismerete, a technikai precizitás és a szenvedélyes játékmód, ami különösen a romantikus repertoárban érhető tetten. Vagyis szerethető. Talán ezért is történik meg rendre, hogy már-már hisztérikusan kapkodják el a jegyeket koncertjeire, nyolc nyelven megjelent önéletrajzát viszik, mint a cukrot, és sokszor azok is nagy rajongói közé tartoznak, akik ritkán járnak komolyzenei hangversenyekre, miközben a gyakori koncertlátogatók közül sokan idegenkednek tőle a nem „hagyományos” komolyzenész attitűdjei miatt. Ennek ellenére Harnoncourt, Rattle, Mehta, Gergijev vezényletével szinte csodát művelt Mozart, Bartók, Chopin, Liszt, Prokofjev műveivel, és a kritika sem talált komolyabban támadható pontokat az előadásában.
Lang Lang a hírnévért komoly árat fizetett: hároméves korától játékos gyermekkor helyett szigorú gyakorlással telt az élete, és az Európából gyakran borzadva szemlélt kínai nevelési elvekhez igazodva az apja szégyenében öngyilkosságra kérte, amikor a szegénynegyedben tengődve a kisebb vagyonért fizetett zongoratanár a kisgyermekben nem látta meg a jövő nagy reménységét.
Szerencsére Lang Lang nem engedelmeskedett: kilencévesen bejutott a pekingi Zeneakadémiára, 13 évesen pedig megnyerte a Csajkovszkij-versenyt.
Most hétfőn, az első részben Debussyvel és Liszttel, a második részben pedig kifejezetten spanyol műsorral érkezik: a katalán Albéniz, a spanyol Granados és a spanyol roma zeneszerző De Falla műveit játssza Budapesten, ahol a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében este fél 8-tól hallhatjuk a szólóestjét. Liszttől a h-moll szonátát játssza, Albéniztől pedig a Spanyol szvitet, amely a népzene hatása alatt íródott, és amelynek nyolc tétele nyolc spanyol várost és tartományt idéz meg.
