A digitalizált tartalmak kapcsán a legnagyobb bonyodalmat a tulajdoni kérdések jelentik. Az adatbázisok kapcsán pedig a Nemzeti Kulturális Alapra hivatkozott Biszak, de a tartalmakat közreadó intézményeket is lehetne említeni. Viszont ebből több probléma is adódik: egy húsz éve megszűnt lap előzménye kapcsán kit kell keresni, hogy engedélyezze a digitalizációt?
Mindenesetre a nehézségek ellenére a bővülés folyamatos: huszonöt-harminc munkatárs digitalizál havi egymillió oldalt. Biszak Sándor szerint azon újságoknak, amelyek digitalizálására esély van, a felével már megvannak. Aztán jönnek a könyvek: az Osiris összes könyvébe belefogtak már például.
A csütörtöki eseményen jelen voltak exnépszabadságosok, illetve a Népszava Lapkiadó ügyvezető igazgatója, Láposi Elza is. Utóbbi a 143 év digitalizálását nevezte legfőbb eredményének, és meglepő felfedezésekre is jutott. Arra is, hogy 1956. október 24-én ketten is kiadták a Népszavát, és mindkét verzió kiállt a forradalom mellett.
Az arcanumos bemutató más érdekességeket is mutatott: Biszak Sándor bemutatta, hogy minden szóra rákereshetünk a digitalizált javakban, így Láposi neve felbukkant az 1984. június 7-ei Dolgozók Lapjában is. Láposit itt még városi úttörőelnökként mutatták be. „Vállalom ezt” – tréfálkozott az ügyvezető igazgató.
Szimbolikus a megszüntetett Népszabadság esete – erről a lap munkatársa, N. Kósa Judit számolt be. Mint az abszurd helyzetet ismertette, bár jó néhány évet dolgozott a lapnál,
a Nol.hu eltüntetése után „nem létező személy” gyakorlatilag az interneten, de az Arcanumon azért fenn vannak a cikkei.
Az idei évfolyamon kívül viszont mostanra sikerült a Népszabadság teljes korábbi archívumát digitalizáltatni, s a Mediaworkstől van ígéret 2016-ra is – igaz, ki tudja, ez mit jelent majd a gyakorlatban.
