Ács Gyula zeneszerző kortárs komolyzenei szerzeményei népzenei feldolgozásoknak is nevezhetők. Tulajdonképpen mindegy is, milyen műfajba soroljuk, a két hangszercsoport találkozása mindenképpen érdekes. A Szép fehér pekulár című korongon, amit a Fonó adott ki, ugyanis népi szólóhangszereket kísér klasszikus vonósegyüttes, a miskolci Reményi Ede Kamarazenekar.
Erre az összeállításra készült a háromtételes kettős Magyar dudaverseny, amely minden szempontból megfelel a nagy hangszeres concertók elvárásainak, annyi kivétellel, hogy a duda a főszereplője, kiaknázva a hangszer lehetőségeit. A héttételes Joc Elek román népzenéjét dolgozza fel, mégpedig úgy, hogy az eredeti, hagyományos táncrend tételei közé kevésbé ismert tánctételeket helyez a szerző. Itt a tárogató a főszereplő, míg a záró három dalban a női énekhangra irányítódik a fókusz.
Nem véletlen a hangszerválasztás, tegyük mindjárt hozzá, a népzenében is jártas Ács Gyula ugyanis mind dudán, mind tárogatón kiválóan játszik, így pontosan ismeri a hangszer adottságait, lehetőségeit, korlátait. A hatás nem mindennapi, és nem rossz irány: a két zenei világ akár ezen az úton is találkozhat. Míg a dudaverseny elsősorban a klasszikus zenei hangzást helyezi előtérbe, a Joc alapvetően inkább a népzenét dolgozza fel, akár csak az énekes darabok: a két mezőkövesdi dal, az A kövesdi határ felől, a Lányok, lányok kezdetű vagy a címadó moldvai csángó népdal, a Szép fehér pekulár.
Utóbbiak főszereplője az énekesnő Török Tilla, a Holdviola frontembere, s valószínűleg éppen ezért is érezni ezeket a dalokat a lemez leggyengébb pontjának. Török Tilla hangképzésében ugyanis van némi modorosság.
Ugyanakkor – bár a lemez erre utaló mondatot nem tartalmaz – a tárogató szólamot valószínűleg maga szerző játssza, és ez a tárogatójáték egészen különleges teljesítmény: virtuóz, magával ragadó, utoléri, szinte túl is haladja az (elvileg) többre képes klarinétjáték határait, rendkívül energikus és hajlékony. A dudaversenyt a zeneszerző mellett Bese Botondtól halljuk: a duda ereje, hangszínskálája megelevenedik, sokszor egészen orgonaszerűen szól.
A zenekar remekül igazodik a klasszikus zenében nagyon ritka aszimmetrikus ritmusokhoz, a népzenei lüktetésekhez, ahhoz az ízhez, amit ez a zenei világ magában hordoz. A jó összjáték segíti a két különböző zenei gyakorlatból érkező hangszerek fúzióját.
Minden bizonnyal sok tanulsággal szolgált ez a találkozás, és szép példája annak, hogy a népzenét nemcsak populáris zenei nyelvvel, de akár a kortárs zeneszerzői eszköztárral is lehet vegyíteni.
