Egy kezünkön megszámolhatjuk azokat a magyar jazzmuzsikusokat, akik sikert értek el a műfaj hazájában, Amerikában. Szabó Gábor, Bacsik Elek és Zoller Attila gitárosok nevével egy sorba kívánkozik a Magyarországról az 1956-os forradalom után elmenekült, majd fél évszázad után visszatelepült Tommy Vigé, aki vibrafonos-dobosként és big bandek vezetőjeként vívott ki magának tekintélyt az Újvilágban.
A pályáját az 1940-es években csodagyerekként kezdő dobost édesapja, Vig György jeles szaxofonos-klarinétos vezette be az improvizatív zenébe, de azt aligha sejtette, hogy fia útja ilyen messzire vezet majd. Tommy előbb New Yorkban kóstolt bele az amerikai zenei életbe, majd áttelepült a nyugati partra, ahol Las Vegasban és Los Angelesben a jazzszcéna keresett, megbecsült előadójává vált. Kapcsolatba került és játszott az amerikai jazz megannyi jelentős muzsikusával, akik egyenrangú társként fogadták el a tehetséges ütőhangszerest. Tommy Vig az évtizedek során stúdiózenészként jazz- és poplemezek százain közreműködött, miközben saját művészi elképzeléseinek megvalósítására is futotta energiáiból. Progresszív zenei törekvéseit a 60-as években több lemez dokumentálta, egyik szerzeményét a modern nagyzenekari játék úttörője, Stan Kenton is műsorára tűzte.
Vig a 70-es évektől többször járt Magyarországon. Kalandos életútjával A Teleki tértől Hollywoodig című, 1994-ben megjelent könyvben ismerkedhettek meg az olvasók. Idén újabb, zenei felfogását és életszemléletét bemutató kötet látott napvilágot Máté J. György jazzkritikus tollából Tommy Vig – Mozaikkockák egy zeneművészről címmel. A színes fotókkal gazdagon illusztrált, olvasmányos kiadvány nem monográfia, nem is krónika, hanem hosszú beszélgetések nyomán kirajzolódó (ön)portré a szerző megjegyzéseivel, lemezkritikák, koncertbeszámolók és más írások felidézésével. Igazi nóvuma a muzsikus amerikai „honfoglalását”, zenei térnyerését elemző korabeli sajtó feldolgozása, amely megvilágítja a legendákban élő Vig jelenlétét és produkcióinak többnyire elismerő fogadtatását.
A hazájába visszatért muzsikus keserű tapasztalata az amerikai és a magyar (jazz)viszonyok különbözősége. Amíg szavai szerint ott a többnyire üzleti érdekeltségű vállalkozásokban a képesség az alkalmazás és az előmenetel feltétele, addig nálunk kapcsolatok, összefonódások alapján születnek döntések az állami támogatások odaítéléséről. Vig kendőzetlen szavakkal beszél a magyar jazzéletben tapasztalt klikkesedésről, csoportosulások és érdekkörök hegemóniájáról, a szakmai irigységről, ami itthon az ő érvényesülését is akadályozta.
A reneszánsz személyiségű Tommy Vig életének két vezérmotívuma a jazz és a felesége, a koreai születésű Mia Kim énekesnő iránti kitartó szerelme. Szerteágazó érdeklődésébe – a képzőművészeten kívül (kollázsokat fest) – egyebek mellett a sport is beletartozik. Megkapó haza- és sportszeretete vezette, hogy a riói olimpia előtt a Müpában nagyzenekari előadásban jeles sportolók jelenlétében megszólaló szerzeményekkel buzdította versenyzőinket. A győztesek tiszteletére komponált darabok jazzegyüttesének tolmácsolásában a Budapest Jazzklubban december 3-án hangzottak el. A könyvbemutatóval és festmények kiállításával egybekötött emlékezetes este átfogó képet adott Tommy Vigről, a művészről és a felelősen gondolkodó emberről.
