Elhunyt Gisela May, a szocialista csalogány

A szocializmusban lett sikeres, de „politikailag megbízhatatlan” élettársához ragaszkodott.

„Az egykori NDK egyik legjelentősebb művésze távozott a személyében, gyászol a társulat” – írta közleményében a Berliner Ensemble. Művészi pályafutása nem volt egyszerű – erről ő maga ezt mondta:

„Senki nem fedezett fel engem. Művészi karrierem szenzáció nélkül, fáradságosan és lassan ívelt felfelé. Ezt az utat kellett járnom”.

Gisela May 1924. május 31-én született Wetzlarban. Édesanyja művelt, kommunista színésznő, apja szociáldemokrata író volt. Átfogó zenei nevelésben részesült, és már 13 évesen tudta, hogy színésznő akar lenni. A lipcsei színházi iskolába járt a második világháború idején, majd Drezdától Halléig a legkülönbözőbb szerepekben lépett fel, egyre szélesebb körben lett ismert. 1951-ben a kelet-berlini Német Színházba, Max Reinhardt egykori színházába került, ekkor kapta első televíziós és filmszerepeit.

Gyermekkori élményei és neveltetése folytán is baloldali lévén belépett az NDK állampártjába, a Német Szocialista Egységpártba. Politikai szerepet is vállalt, sokáig például ő volt a Művészeti Szakszervezet berlini szervezetének elnöke.

„Brechtet nem tudja meggyőzően interpretálni az, aki nem osztja Brecht világnézetét” – vallotta.

1957-ben egy Brecht–Weill-műsorban hallotta őt a zeneszerző Hanns Eisler, és arra bátorította, hogy folytassa az éneklést. Brecht-műsort állított össze Eisler, Kurt Weill és Paul Dessau kompozícióiból, majd újabb szólóestek következtek Kurt Tucholsky és Erich Kästner műveiből, kabaré-sanzonokból, amelyekkel világszerte tomboló sikert aratott.

Fellépett a New York-i Carnegie Hallban és a milánói Scalában, hazájában „a sanzon nagyköveteként”, Nyugaton „szocialista csalogányként” emlegették.

May 1962-től három évtizedig volt a Berliner Ensemble, Brecht színházának tagja, az intézményt Brecht felesége, Helene Weigel vezette. 1978-ban játszotta először a Kurázsi mamát – a szerepet korábban évtizedekig Weigel alakította –, amely világsikerként tizenhárom évig maradt a repertoárján. 1969-ben kezdett tanítani, otthon és külföldön egyaránt rendkívül keresett oktató volt.

May első férje a zsidó származású, angliai emigrációból visszatért Georg Honigmann, az NDK hírügynökségének alapítója, a kelet-berlini Berliner Zeitung főszerkesztője volt.

1965-től Wolfgang Harich filozófussal élt, akit korábban börtönbüntetésre ítéltek államellenes összeesküvés vádjával. Az egyébként a rendszer hívének számító May ebben nem engedett, és kitartott a politikailag megbízhatatlannak minősülő férfi mellett.

Az újraegyesült Németországban 30 éves tagság után elbocsátották színházából, de ő folytatta hivatását: először színházban, majd a televízióban. Sokáig műsoron volt az Adél és gyilkosai című tévésorozat, amelyben a művésznő a főszereplő mamáját alakította, és egy lelkes fogadtatásra talált Brecht–Weill-műsorral a Berliner Ensemble színpadára is visszatért.