A Tiszatáj-díjat 1992 óta, néhány alkalmat kihagyva, évente adományozzák a folyóirathoz kapcsolódó szerzők egyikének, a döntésben a szerkesztőség mellett a lap fenntartásáért felelős kuratórium is részt vesz. A korábbi évek díjazottja volt például Ágh István, Baka István, Grendel Lajos, Kovács András Ferenc, Sütő András, Tandori Dezső, Térey János, Tornai József, Juhász Ferenc, vagy a tavaly kitüntetett Kiss Anna költő.
A lap indoklása szerint Háy János, irodalmunkban nem teljesen megszokott módon, egyedi élményanyagát, az elmúlt évtizedek magyar magán- és közvalóságának egyszerre megrázó közvetlenséggel és ironikus távolságtartással láttatott eseményeit példás következetességgel dolgozza fel különböző műfajú, de egyforma művészi komolyságról árulkodó szövegeiben.
Háy pályakezdő kötetének (Gyalog megyek hozzád a sétálóúton, 1989) hangja és magatartása, a későbbi útkeresések természetes művészi változásai, változatai ellenére is tartósan rögzítette és jelölte ki a Háy-munkák meghatározó attitűdjét, a sétálószerepből következő megfigyelőpóz pózmentes etikáját. Háy legjobb műveiben a valóság építményeit, társadalmi és egyéni tabukkal terhelt konstrukcióit írásművészete alig észrevehető mozdulataival teszi újra megvizsgálhatóvá és egyben katartikus módon újraélhető, de a művészi befogadás biztonságos közegében továbbá veszélyt nem hordozó látomásokká – fogalmaznak az indoklásban.
Versei, novellái, regényei és drámái az annyiszor idézett történelem eseteit a megelevenítő korpélda erejével, hol a családtörténet megújított formátumán belül, hol az egyéni tanúságtétel hagyományaihoz híven alakítják mindannyiunk számára, újra érdeklődést kiváltó, idegen-ismerős tereppé – írják Háy Jánosról.
