Bán János szerint az egészséges szociális érzékenységű emberek más szemüvegen keresztül nézik ezt a darabot. – Erős történet, amely rögtön behúzza a nézőt. Sokan felkiáltójelként aposztrofálták – emelte ki Bán, aki, ahogy megfogalmazta, maga is állt már egyszer a Taigetosz szélén. – Mindent elértem az életben, amit akartam, de egyik pillanatról a másikra mégis kicsúszott a lábam alól a talaj. Öt év kellett, ahhoz, hogy rendbe hozzam az életem – emlékezett vissza a Katona színésze.
Vidra Zsolt történetével nehezen tudtak azonosulni a hajléktalanok. Többen sokallták a bűnözés erőteljes jelenlétét, amely szerintük erősítheti az utcán élőkkel szembeni sztereotípiákat.
Ahogy egyikük mondta, szinte szitokszónak számít manapság a hajléktalan lét, pedig jól képzett emberek tömege van az utcán, az ellátórendszerben.
Az biztos, hogy Kerékgyártó predesztinálta hősét: a fürdővízbe helyezett alma és tojás vajákosságával egészséges, gazdag életre szánt csecsemő élete csakis rossz irányt vehet, a közel három évtizedet börtönben töltő bűnöző apa, a labilis-egyszerű anya, az esetlen ügyeskedéssel, privatizációkkal és nem hivatalos úton szerzett pénzzel teli rendszerváltás elől Vidra Zsolt, ha megfeszül, sem tud elmenekülni.
– Valamikor mindenki átlagember volt. Ez a darab tudatosíthatja, bárkivel bármikor megtörténhet a legrosszabb, hogy utcára kerül, hogy elveszti a biztonságot – hívta fel a figyelmet Bán János.
Az előadáson egy gimnáziumi csoport is részt vett: a hivatalos tananyag része és érettségi tétel lett Kerékgyártó műve. Talán az ilyen apró gesztusok segítenek abban, hogy enyhüljenek a társadalmon belüli feszültségek.
