Lepusztulástörténet a rendszerváltás veszteseiről

Hajléktalanok látogattak el a Katona József Színházba, nehezen azonosultak Kerékgyártó darabjával.

Idén szeptemberben az V. kerületi polgármester, Szentgyörgyvölgyi Péter kezdeményezte Tarlós István főpolgármesternél, hogy az állagmegóvás érdekében éjszakánként zárják le a Ferenciek terén az aluljárót. Több civil szervezet a hajléktalanok ellen indított hadjáratként értelmezte a Fővárosi Közgyűlés döntését. A felháborodás oka az is, hogy eddig egyetlen olyan rendelet sem született, amely segítené, hogy a fedél nélkül élő emberek újra tartós lakhatásba kerüljenek.

A Ferenciek tere szomszédságában lévő Katona József Színház mindeközben egy kortárs mű segítségével próbálja meg felhívni a városlakók figyelmét a hajléktalanság igencsak égető problémájára. A Csendet akarok című monodráma mellett 2013 óta van a színház repertoárján Kerékgyártó István novellafüzéréből készült Rükverc című előadás, melyet először a Kamrában mutattak be, de a nagy érdeklődés miatt átrakták a nagyszínpadra. December elején A Város Mindenkié (AVM) csoport szervezésében több hajléktalant is vendégül láttak az előadáson, ami után a résztvevők megvitathatták tapasztalataikat a darab rendezőjével, Máté Gáborral és a főhőst alakító Bán Jánossal.

– A szociális háló hiánya miatt napjainkban társadalmi feszültséget gerjeszt a hajléktalanság.

Ezért is tartottam fontosnak, hogy bemutassuk ezt a darabot. Ha nincs a társulatban Bán János, akkor talán nem is születik meg az előadás. Vidrát idős korában János, fiatalként pedig a fia, Bálint alakítja – vezette fel a beszélgetést Máté Gábor.

A történet a főszereplő, Vidra Zsolt halálával kezdődik és visszafelé haladva életének fontos, sorsfordító pillanatai elevenednek meg. – A Rükverc egy lepusztulástörténet, de mégis tud katarzist adni. A teljes lehetetlenségtől eljut az ember a reményig, bármennyire is hiábavaló volt az egész. De mindez csak azért lehetséges, mert felborult az időrend – részletezte a színház igazgatója.

Ez a történet azonban nemcsak a hajléktalanokról, hanem a rendszerváltás veszteseiről is szól.

Kerékgyártó ezt szélsőségesen szemlélteti, az ő főhősének az élete a hajléktalanságba vezet.

Bán János szerint az egészséges szociális érzékenységű emberek más szemüvegen keresztül nézik ezt a darabot. – Erős történet, amely rögtön behúzza a nézőt. Sokan felkiáltójelként aposztrofálták – emelte ki Bán, aki, ahogy megfogalmazta, maga is állt már egyszer a Taigetosz szélén. – Mindent elértem az életben, amit akartam, de egyik pillanatról a másikra mégis kicsúszott a lábam alól a talaj. Öt év kellett, ahhoz, hogy rendbe hozzam az életem – emlékezett vissza a Katona színésze.

Vidra Zsolt történetével nehezen tudtak azonosulni a hajléktalanok. Többen sokallták a bűnözés erőteljes jelenlétét, amely szerintük erősítheti az utcán élőkkel szembeni sztereotípiákat.

Ahogy egyikük mondta, szinte szitokszónak számít manapság a hajléktalan lét, pedig jól képzett emberek tömege van az utcán, az ellátórendszerben.

Az biztos, hogy Kerékgyártó predesztinálta hősét: a fürdővízbe helyezett alma és tojás vajákosságával egészséges, gazdag életre szánt csecsemő élete csakis rossz irányt vehet, a közel három évtizedet börtönben töltő bűnöző apa, a labilis-egyszerű anya, az esetlen ügyeskedéssel, privatizációkkal és nem hivatalos úton szerzett pénzzel teli rendszerváltás elől Vidra Zsolt, ha megfeszül, sem tud elmenekülni.

– Valamikor mindenki átlagember volt. Ez a darab tudatosíthatja, bárkivel bármikor megtörténhet a legrosszabb, hogy utcára kerül, hogy elveszti a biztonságot – hívta fel a figyelmet Bán János.

Az előadáson egy gimnáziumi csoport is részt vett: a hivatalos tananyag része és érettségi tétel lett Kerékgyártó műve. Talán az ilyen apró gesztusok segítenek abban, hogy enyhüljenek a társadalmon belüli feszültségek.