A hangszer, az 1673-as a világ leghíresebb Stradivari-csellója, amely többször szerepelt a hírekben is. Egyik legismertebb tulajdonosa az a Jacqueline du Pré volt, aki már életében legenda lett, könyvet írtak róla és színdarabot rendeztek görög sorstragédiába illő történetéről. A csodálatos angol csellóművésznő Daniel Barenboim felesége volt, már tizenkét évesen hangversenyt adott, és húszévesen Barbirolli vezényletével felvette Elgar csellóversenyét. Ez egészen kivételes esemény volt: Du Pré és Elgar csellóversenye annyira összenőttek az angolok tudatában, mint nálunk Simándy és a Bánk bán. A kiemelkedő tehetségű Du Pré fiatalkorában játszott ezen a hangszeren, később az úgynevezett Davidov Stradivariust használta, azt a hangszert, amelyen ma Yo-Yo Ma játszik (akinek Várdaihoz hasonlóan szintén van egy Montagnana-csellója is). Jacqueline du Pré tragikusan fiatalon kényszerült visszavonulni a színpadtól, 27 éves korában szklerózis multiplexet diagnosztizáltak nála, egy évvel később már nem tudott csellózni sem, végül 42 évesen halt meg.
A csellót 1984-ben Lynn Harrell, a nagyszerű amerikai csellista vásárolta meg, aki a házát adta el azért, hogy ezt a hangszert megvehesse, de azt mondta: ez volt élete legjobb üzlete. Több mint két étvizeden keresztül játszott rajta. Hozzá kötődik a cselló legújabb kori hírneve: 2001-ben egyszer a taxiban felejtette a hangszert. A taxis később észrevette, és a cselló – némi bonyodalom után – vissza is jutott Harrellhez, aki viszont mindössze 75 dollár borravalót adott ezért. A sajtó ezen aztán nagyon felháborodott, sóhernek nevezte Harrellt, a biztosító ugyanis elszólta magát, hogy a hangszer értéke 40 millió dollár. Végül Harrell bocsánatot kért, és egy nagyobb összegű csekkel kárpótolta a taxist.
