Zelk Zoltán a nagyszerű Sirályban mutatta meg a párja elvesztését sirató elesettségét: „Hallod, rámszólnak: Kire vár? / már ezer éve itten áll! / Igen, százezer éve már. (...) Villamosok és évszakok. / És fű és sár és hó vagyok.” Erdős is az elesetteket mutatja, akiket a társadalom veszített el. Akik ott vannak fűben, sárban, hóban, hamvazószerdán, anyák napján, a magyar kultúra napján a város legalján, kutatva a napi betevőt.
(Erdős Virág: Világító testek – 100 kis Budapest, Magvető, 2016.)
