Nem hajlandó hallgatni az afgán rapperlány

Halálos fenyegetéseket kap, de tovább rappel Paradise Sorouri.

Az elmúlt hét évben kétszer kellett elhagynia hazáját, és több halálos fenyegetést kapott, mint amennyit számon tud tartani. Ez még sajnos közel sem minden: Paradise Sorourit egyszer a nyílt utcán kapta el és verte össze brutálisan tíz férfi. Csoda, hogy túlélte az esetet. A bűne, hogy Afganisztán egyik első női rappereként nem hajlandó elfogadni a neki szánt sorsot: azt, hogy hazájában a nők nemhogy másodrendű állampolgárnak számítanak, de sokszor még az életüket sem tekintik értéknek. Hidzsáb helyett baseballsapkát ölt tehát, és kíméletlen szövegeiben szembesíti társadalmát a mindennapok kegyetlenségével.

Igaz, a The Guardian állításával szemben nem teljesen az első, afgán rapperlányról azért hallhattunk már korábban is. Épp nemrég mutatták be a Verzió Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon a Sonitát, melynek rendezője, Rokhsareh Ghaemmaghami is ellátogatott Budapestre. Az ő filmjének középpontjában az Iránba menekült, énekesnői karrierről ábrándozó Sonita állt. Hiába futott azonban Teheránig, ott is megtalálták: érte ment édesanyja, hogy visszavigye és eladják őt menyasszonynak. A lány életébe aztán magának a rendezőnőnek kellett beavatkoznia.

Mindez továbbra sem egy megrázó dráma, hanem a kőkemény valóság: Paradise Sorouri is afgán rappernőként próbál érvényesülni, de nehéz egy olyan ország szülötteként, ahol egy ENSZ-jelentés szerint a nők 87 százaléka keresztülesett már fizikai vagy szexuális erőszakon. Sorouri dari nyelven (a perzsa Afganisztánban beszélt változata) rappel arról, miként öntik le savval hazájában a nemi erőszaknak ellenálló nőket, de arról is, hogyan adják hozzá a gyereklányokat idősebb férfiakhoz. Ahogy szövegeiben előkerül az is: a nőt csak a férj kötelékének tekintik, aki épp fel is gyújthatja a feleséget, ha úgy véli, valami bűnt követett el.

„Nem számít, hogy énekes vagy, művész vagy tanár. Afganisztánban ha nőnek születsz, akkor problémát jelentesz. Azokért a nőkért szólalok fel és küzdök, akik nem hallathatják a hangjukat” – vallotta a The Guardiannek Paradise Sorouri. 

Igaz, hazájában népszerűségre is szert tudott tenni: az ENSZ ismerte el 2013-ban teljesítményét az emberi jogok terjesztésében. Tavaly pedig barátjával, Diverse-zel közös csapata, a 143Band az afgán ATN hálózat legjobb rapzenei előadónak járó díját is elnyerte. Hiába viszont a támogatók száma, a nőjogokért való kiállással így is veszélybe sodorták magukat: 2015-ben ezért ők is menekültként érkeztek Németországba. A dalszerzést már egy berlini lakásban folytatták, a siker pedig jött is: felléptek a stockholmi FeminEast Fesztiválon, Rebel Beats címmel pedig egy jövőre bemutatandó dokumentumfilm is készült Paradise küzdelmeiről.

Sorouri épp ellentétes utat járt be, mint Sonita: afgán szülők gyermekeként Iránban látta meg a napvilágot, majd a tálibok bukása után Afganisztán harmadik legnagyobb városába, Heratba költöztek. Tupacért, Eminemért és Beyoncéért rajongott, bár míg Diverse-zel meg nem ismerkedett, nem tudott senkiről, akit a hasonló zenék vonzottak volna. „Herat egy rendkívül vallásos város. A saría törvényei tiltják, hogy nők énekeljenek. Azt is problémaként kezelték, hogy nem élünk házasságban. Akárhányszor megpróbáltunk együtt felkeresni egy stúdiót, rögtön idegenek eredtek a nyomunkba” – fejtette ki a The Guardiannek Diverse. 

Egyik éjjel aztán nem is elégedtek már meg ennyivel. Az öccsével hazafelé tartó Paradise-t tíz motoros férfi vette körül, és összeverte. „Azt üvöltötték nekem, hogy rossz hatással vagyok a többi nőre. Annyit tudtam csak tenni, hogy igyekeztem védeni a testvéremet. A támadók egymásnak löktek minket, miközben a közelben lévőknek könyörögtem, hogy segítsenek. De ők csak biztatták a férfiakat, hogy verjenek halálra” – idézte fel a szörnyűségeket Paradise. Amikor Diverse rátalált, a ruhája le volt szaggatva és véres volt mindene. Elmentek a rendőrségre ezután, ahol azt ajánlották: talán a nőnek fel kéne hagynia az énekléssel. Ekkor lett biztos számára, hogy semmilyen változás nem lesz, ha a hallgatás mellett dönt. 

Így menekültek először a szomszédos Tádzsikisztánba 2010-ben, ott folytatva a zenélést. Kiadták a Faryad-e Zan (A nő kiáltása) című számot, a The Guardian szerint az elsőt, amiben afgán női rapper hallható. Egyébként láthatóan nemcsak Paradise tart igényt a címre: beszámolt róla, már többen is kértek tőle iránymutatást úgy, hogy közben az első afgán női rappernek mondták magukat. A The Guardian pedig 2012-ben még Soosan Firoozt mutatta be az elsőként.

Tádzsikisztán viszonylagos biztonságában rögzítettek kilenc új számot, hogy aztán 2012-ben Paradise sokkoló híreket kapjon. Két fiatal, 9 és 12 éves unokatestvére nem tudta elviselni, hogy hatvanas férfiakhoz adják őket, ezért elevenen felgyújtották magukat. Paradise visszatért Afganisztánba, és az emlékükre elkészítette a Nalestan című számot. A dal sikeres is lett, külföldi újságírók interjúvolták őt, de jött a halálos fenyegetések sorra is. Volt, hogy emiatt is egy hónapra a nővére herati házába zárkózva kellett maradjon, mintha csak börtönben lenne. De barátjával úgy gondolták, mégis hazájukban érdemes terjeszteniük az üzenetet, így Kabulba költöztek.

Hiába. A Rebel Beats forgatásába Afganisztánban kezdtek, épp akkoriban, amikor egy Farkhunda nevű nőt a dühös tömeg agyonvert az utcán. A hamis vádjuk a Korán elégetése volt. Paradise is sorra kapta aztán a fenyegetéseket: volt, aki megerőszakolni és barátja előtt lefejezni akarta, más savval leönteni, ha valaha is találkozik vele. A The Guardian szerint egyedül akkor fakad ki viszont, mikor Farkhundáról kérdezik. Erősebbé tett, küzdeni fogok nemcsak Farkhundáért, de az összes hasonló nőért – vallotta. Immár Berlinből, ahol elmondása szerint még hangosabban folytathatja harcát.