Nem hajlandó hallgatni az afgán rapperlány

Halálos fenyegetéseket kap, de tovább rappel Paradise Sorouri.

Igaz, hazájában népszerűségre is szert tudott tenni: az ENSZ ismerte el 2013-ban teljesítményét az emberi jogok terjesztésében. Tavaly pedig barátjával, Diverse-zel közös csapata, a 143Band az afgán ATN hálózat legjobb rapzenei előadónak járó díját is elnyerte. Hiába viszont a támogatók száma, a nőjogokért való kiállással így is veszélybe sodorták magukat: 2015-ben ezért ők is menekültként érkeztek Németországba. A dalszerzést már egy berlini lakásban folytatták, a siker pedig jött is: felléptek a stockholmi FeminEast Fesztiválon, Rebel Beats címmel pedig egy jövőre bemutatandó dokumentumfilm is készült Paradise küzdelmeiről.

Sorouri épp ellentétes utat járt be, mint Sonita: afgán szülők gyermekeként Iránban látta meg a napvilágot, majd a tálibok bukása után Afganisztán harmadik legnagyobb városába, Heratba költöztek. Tupacért, Eminemért és Beyoncéért rajongott, bár míg Diverse-zel meg nem ismerkedett, nem tudott senkiről, akit a hasonló zenék vonzottak volna. „Herat egy rendkívül vallásos város. A saría törvényei tiltják, hogy nők énekeljenek. Azt is problémaként kezelték, hogy nem élünk házasságban. Akárhányszor megpróbáltunk együtt felkeresni egy stúdiót, rögtön idegenek eredtek a nyomunkba” – fejtette ki a The Guardiannek Diverse. 

Egyik éjjel aztán nem is elégedtek már meg ennyivel. Az öccsével hazafelé tartó Paradise-t tíz motoros férfi vette körül, és összeverte. „Azt üvöltötték nekem, hogy rossz hatással vagyok a többi nőre. Annyit tudtam csak tenni, hogy igyekeztem védeni a testvéremet. A támadók egymásnak löktek minket, miközben a közelben lévőknek könyörögtem, hogy segítsenek. De ők csak biztatták a férfiakat, hogy verjenek halálra” – idézte fel a szörnyűségeket Paradise. Amikor Diverse rátalált, a ruhája le volt szaggatva és véres volt mindene. Elmentek a rendőrségre ezután, ahol azt ajánlották: talán a nőnek fel kéne hagynia az énekléssel. Ekkor lett biztos számára, hogy semmilyen változás nem lesz, ha a hallgatás mellett dönt. 

Így menekültek először a szomszédos Tádzsikisztánba 2010-ben, ott folytatva a zenélést. Kiadták a Faryad-e Zan (A nő kiáltása) című számot, a The Guardian szerint az elsőt, amiben afgán női rapper hallható. Egyébként láthatóan nemcsak Paradise tart igényt a címre: beszámolt róla, már többen is kértek tőle iránymutatást úgy, hogy közben az első afgán női rappernek mondták magukat. A The Guardian pedig 2012-ben még Soosan Firoozt mutatta be az elsőként.

Tádzsikisztán viszonylagos biztonságában rögzítettek kilenc új számot, hogy aztán 2012-ben Paradise sokkoló híreket kapjon. Két fiatal, 9 és 12 éves unokatestvére nem tudta elviselni, hogy hatvanas férfiakhoz adják őket, ezért elevenen felgyújtották magukat. Paradise visszatért Afganisztánba, és az emlékükre elkészítette a Nalestan című számot. A dal sikeres is lett, külföldi újságírók interjúvolták őt, de jött a halálos fenyegetések sorra is. Volt, hogy emiatt is egy hónapra a nővére herati házába zárkózva kellett maradjon, mintha csak börtönben lenne. De barátjával úgy gondolták, mégis hazájukban érdemes terjeszteniük az üzenetet, így Kabulba költöztek.

Hiába. A Rebel Beats forgatásába Afganisztánban kezdtek, épp akkoriban, amikor egy Farkhunda nevű nőt a dühös tömeg agyonvert az utcán. A hamis vádjuk a Korán elégetése volt. Paradise is sorra kapta aztán a fenyegetéseket: volt, aki megerőszakolni és barátja előtt lefejezni akarta, más savval leönteni, ha valaha is találkozik vele. A The Guardian szerint egyedül akkor fakad ki viszont, mikor Farkhundáról kérdezik. Erősebbé tett, küzdeni fogok nemcsak Farkhundáért, de az összes hasonló nőért – vallotta. Immár Berlinből, ahol elmondása szerint még hangosabban folytathatja harcát.