Ünnep a háború árnyékában

Száz évvel ezelőtt koronázták meg az utolsó magyar királyt. Nagyszabású kiállítás IV. Károly emlékére.

Alig egy hónap volt a szervezésre, nem volt elég drapéria, az arisztokratáktól kellett kölcsönözni, ezeket katonai járművekkel szállították el a helyszínre, a díszítési munkálatokban pedig kiskatonák és orosz hadifoglyok is részt vettek. De sokan nem tudtak megbarátkozni az újabb Habsburg uralkodóval. A kiállításon kiderül az is, hogy több vármegye kifejezetten Habsburg-ellenes történelmi helyszínről származó földet küldött a koronázási dombhoz, Arad vármegye például az 1848-as vértanúk kivégzésének helyszínéről.

Gazdag tárgyi és dokumentációs emlékek segítségével idézik vissza azt a száz évvel ezelőtti decemberi napot. Látható például a koronázási jelvények tárolására használt vasláda, amely a 17. század elejétől egészen 1938-ig őrizte a koronát, a jogart és az országalmát. A ceremónián használt eredeti trónszékek mellett kiállították Mátyás király trónkárpitját is, amely IV. Károly és felesége, Zita mögött borította a templom falát. Egy bécsi gyűjtemény pedig IV. Károly míves lovas csizmáját és lovának, Krőzusnak a patkóját kölcsönözte a kiállításra. Helyet kapott az akkor négyéves Habsburg Ottóról készült Benczúr Gyula-festmény, de Rippl-Rónai József és Rudnay Gyula koronázási szertartásról készült alkotásai is.

IV. Károly megkoronázása volt az első magyar történelmi esemény, amelyről hosszú híradófilm készült, amelynek újravágott, a valóságos tempóra visszalassított és feliratozott változata látható a kiállításon. A felvételekért az Uher filmgyár és a Kino-Riport felelt, a rendező Michael Curtiz, azaz Kertész Mihály, a Casablanca Oscar-díjas alkotója volt. A díszes hintók végtelen sorában, az ünnepi menetben a korabeli magyar uralkodó osztály notabilitásai vonultak fel, az ünneplők körében egy röpke pillanatra még Horthy Miklós is feltűnik. A képsorok a szertartás emelkedettsége mellett a szomorúbb pillanatokat is őrzik. Azt, amikor a király a koronázási dombra felvágtatva a négy égtáj felé sújtott kardjával, jelezve, hogy minden külső fenyegetéstől megvédi országát. Bármerre is suhintott, minden irányban háború dúlt.

IV. Károly 1918 novemberében mondott le uralkodói jogairól, a háború után kialakult felfordulásban pedig a száműzetést is vállalta, így próbálta megelőzni a további vérontást. A pápa kérésére kétszer ugyan megpróbált visszatérni a trónra, de ezt a győztes hatalmak megakadályozták. Feleségével és gyermekeivel együtt Madeira szigetére száműzték, ahol szegénységben, egy fűtetlen villában éltek. IV. Károly rövid betegség után, harmincnégy éves korában itt hunyt el. 2004-ben II. János Pál pápa avatta boldoggá az utolsó magyar királyt.