Kiss Anna versei valahogy úgy találkoznak Kiss Ferenc zenéivel, ahogy leány a legénnyel: egymásra találnak. A 2015-ös, tavaszi fesztiválos Leánydicsérő című előadás jelent meg most lemezen, finomra csiszolva, kikristályosodva, megérlelve. Visszatérve Kiss Anna verseire: igazi költemények, a női lélek mély ismeretével, a folklórban, a nép által megőrzött őstudásban rejlő örök igazságok kidomborításával. Talán azért is illenek annyira Kiss Ferenc zenéihez, amelyek a népzene zsigeri tudására épülnek, mégis kreatív, a mai kort is megjelenítő dallamok, kíséretek.
A Leánydicsérő a nő különböző arcait, a szituációkra, sorsfordulókra, eseményekre, hangulatokra adott reakcióit, válaszait mutatja be. Persze Kiss Ferenc nem először dolgozik együtt a „folkdívákkal”, Bognár Szilviával, Herczku Ágnessel, Szalóki Ágival és Paár Juliannával, így az sem meglepő, hogy testreszabottan tud az énekhangjukra komponálni. Ebből az előnyből hihetetlen hatást ér el: a többszólamú énekkel egész kórusművek jönnek létre, amelyek közül az egyik kiemelkedő éppen az a Leányok című darab, amelyik ráolvasásokat, kiszámolókat fűz egy csokorba kíséret nélkül, a cappella előadásban.
A szólamok elosztása sem véletlen: nemcsak hangmagasságban, hangszínben és előadási stílusban is igazodik a megszólaltatójához. Az énekhangok és a hozzáillő zene kialakításának alapja a letisztult népdaléneklésből ered, azonban nagyon sok ponton határozottan találkozik a komponált énekes művek fordulataival is. A Leánydicsérő leányai ugyanazok a nők, asszonyok, mégis láthatjuk őket szenvedélyes szeretőnek, aggódó édesanyának, eszes, okos, talpraesett embereknek és esendő, támaszra szoruló leányoknak, akik szerelmesek, csalódottak, vágyakoznak, vagy éppen úgy érzik, épp most ér révbe a boldogságuk, máskor pedig az elmúlást siratják, búcsúznak. Varázsolnak, rejtelmesek, tele vannak titokkal. Könnyen elröppennek, mint a madár, mégis mindig visszaszállnak a fészkükre. Ezt az állandó és változó női létet fogja meg hihetetlen beleérző képességgel mindkét szerző, a versek írója és a zene alkotója.
Ugyanakkor a dalokban rejlő mélység fele sem jelenhetne meg, ha nem mutatnák meg belső világukat annyira őszintén az énekes nők. A Leánydicsérő tehát termékeny találkozás szerzői és előadói oldalról egyaránt, amelyet az Etnofon Zenei Társulás kísérő zenészei – mint például a kiváló cimbalmos, P. Szabó Dániel, a sokoldalú fúvós, Szokolay Dongó Balázs, vagy akár maga a szerző, Kiss Ferenc, aki hegedűn, kobzon, buzukin és gitáron is közreműködik – még tovább mélyítenek.
A zene felismerhetően Kiss Ferenc stílusa, mégis folyamatosan megújul. A természet, az ősi, a kollektív ihleti, amely a feldolgozás során válik sajátossá. Valahogy úgy, ahogy a női sorsok.
