Csaknem húsz éve működik a Baltazár Színház, a Down-szindrómás és értelmi sérült színészekből álló társulat tagjai hivatásos színészek, akik a hét öt napján tanárok segítségével képzik magukat, művészi munkájukért kapják a fizetésüket. Legfontosabb küldetésük, hogy az általuk létrehozott produkciókat teljes értékű művészi munkaként ítéljék meg, ne „ahhoz képest” értelmezzék.
A társulatban és az azt működtető Baltazár Színház Alapítvány iskolájában évek óta tanít Kováts Kriszta színész-rendező, aki a csapattal nemrég Örkény egyperceseiből álló előadást vitt színre.
– Nyolc évvel ezelőtt Vörös István író, a Baltazár Színház házi szerzője beajánlott a társulat vezetőjének, Elek Dórának, hogy taníthatnám a fiatalokat. Először megrettentem a rám váró feladattól, a felelősségtől, egyáltalán nem volt kapcsolatom Down-szindrómásokkal, végképp nem tudtam elképzelni, miként veszik a színpadi helyzeteket, milyen adottságaik vannak. A társulat vezetője, Elek Dóra viszont megnyugtatott, hogy nem kell máshogy állnom hozzájuk, dolgozzam úgy velük, mint az ép színészekkel – emlékezett vissza a kezdetekre Kováts Kriszta. Tavaly ősszel az egyik foglalkozásra Örkény-egyperceseket vitt, az órára Elek Dóra is benézett, akinek annyira megtetszett, amit Krisztáék összehoztak, hogy megkérte a művészt, rendezze ő a következő Baltazár-előadást Örkény egyperceseiből. – A Nézzünk bizakodva a jövőbe!, a Nászutasok a légypapíron, a Van választásunk, a Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!, A végzet vagy a Budapest novellák mellett Örkény Istvánnak azok a levelei és meselevelei is megelevenednek az előadásban, amelyeket a feleségének és a kisgyerekeinek írt. Felkértem Schneidert Zoltánt, akivel együtt zenélünk a Kováts Kriszta Kvintettben, hogy írjon pár dalt a darabhoz – részletezte Kováts Kriszta, aki maga is játszik az előadásban, Müller Péter Sziámival közösen alakítják az Örkény házaspárt.
Kováts Kriszta kemény kihívás elé állította a társulat tagjait, elmondása szerint még az ép színészeknek is nehézséget okozott volna az, amit kitalált nekik. – Elég türelmetlen típus vagyok, nemcsak magamtól de a környezetemtől is sokat követelek. Na ebből most nagyon vissza kellett vennem. Velük nem lehet úgy haladni, mint az ép színészekkel, mindenre sokkal több idő kell, hogy feldolgozzák, megértsék mivel foglalkozunk. A társulatban van olyan, aki sokat küszködik a szövegtanulással, de van, akinek a mozgással, a zenével gyűlik meg a baja. Persze vannak köztük olyanok, akik tízszer gyorsabb memorizálnak, mint én, ráadásul még visszafelé is elmondják a szöveget – mesélte Kováts Kriszta. – Mindig biztatom őket, nagyon vágyom arra, hogy minél többet hozzáadjanak az előadásokhoz a saját személyiségükből. A lelkükben mindannyian megmaradtak nyílt szívű, tiszta lelkű gyereknek, a színpadon is ártatlanul, önazonosan tudnak jelen lenni. Egy pici szerepet én is játszom velük ebben az előadásban. Csodálatos, ahogy a színpadon léteznek: néha úgy érzem, fel kell kötnöm a gatyámat mellettük.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!