A japán művészet hatása a magyar iparművészetben jóval erősebb volt: az 1880-as évek elejétől főként Zsolnay Júlia munkáin jelent meg a távol-keleti porcelánművészet motívumvilága. Az eredeti japán tárgyak mellett kiállított gázlómadarakkal, madár-virág kompozíciókkal dekorált Zsolnay-kerámiák Hokusai és más japán művészek kéznyomait idézik.
A tárlat felidézi a legendás Japán és Nippon kávéházak történetét, de plakátokkal, fotográfiákkal mesél arról is, hogy a magyar szórakoztatóipar mennyire rajongott Japánért: itthon is elárasztották a színpadokat a pillangókisasszonyok, telt házzal futott a Gilbert és Sullivan-féle Mikádó, a Gésák Sydney Jonestól és persze Giacomo Puccini operája.
A nagypolgári hölgyek ruhatárának alapvető kelléke lett a kimonó, de a piperekészletek is a gésák titokzatos világát idézték, egyre több lakásban volt megtalálható a bambuszbútor, a lampion, a paraván. De a reklámiparban is divatossá váltak a japán minták, az ukijo-e fametszetek: erről tanúskodik Faragó Géza reklámlegyezője, amit az Apostol étterem számára készített, és a Holzer Divatház számoló cédulája.
