Szombatra virradó éjszaka tragikus hirtelenséggel, 76 éves korában elhunyt Vathy Zsuzsa József Attila-, Márai Sándor- és Prima-díjas író, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a Magyar Írószövetség tagja.
Az írónő 1940. április 15-én született Pápán. Pápán érettségizett, a Türr István Gimnáziumban 1958-ban. Elvégezte a Veszprémi Vegyipari Egyetemet olajmérnök szakon, majd 1965-ben vegyészmérnök lett a százhalombattai olajfinomítóban. Első novellája 1968-ban jelent meg, 1970-től újságíró, 1986-tól a Képes 7 gyermekrovatának szerkesztője, 1990–92 között a Kortárs prózarovatának szerkesztője.
1991-től 2001-ig a Magyar Nemzet tárcaírója, és később is írt cikkeket, riportokat lapunknak.
Férje, Lázár Ervin Kossuth-díjas író volt. Házasságát, a két író közös sorsát, sorsközösségét Életünk, halálunk (2007) című drámai vallomásában örökítette meg.
Hetvenötödik születésnapján, 2015 tavaszán R. Kiss Kornélia kollégának így írt köszöntőjében:
A szociális érzékenység egész pályáján egyik fő inspirációja maradt. Hajléktalanok, társadalom peremére szorult emberek gyakran köszönnek vissza novelláiban, regényeiben a tárgyilagosságot, a szemlélődés örömét nem csak riporterként, szépíróként is megőrizte. A két műfaj határán is gyakran alkotott, a villamoskalauz Erzsébet vagy Roland, a tehetséges, törekvő cigány fiú történetét interjúk alapján írta meg. Olyan pontossággal látta és ábrázolta a lélek rezdüléseit is, ahogy az őt körülvevő anyagi valóságot.
Az MTI összeállítása szerint a József Attila-díjat 1986-ban kapta meg, és ugyanebben az évben elnyerte a Móra Ferenc Könyvkiadó nívódíját és Az Év Könyve jutalmat. 1990-ben a Magvető Könyvkiadó nívódíjasa lett. A Nagy Lajos-díjjal 1995-ben ismerték el, a Szobotka-díjat 1996-ban kapta meg. 2010-ben négy évtizedes prózaírói munkájáért és az Angolpark című novelláskötetéért Márai Sándor-díjat kapott. 2013-ban Prima-díjjal ismerték el. 2015-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetésben részesült.
Főként kisregényei lettek sikeresek, közülük a legismertebb a Ki látott rétisast? (1984). Több elbeszéléskötete is megjelent, például az Adjál nekem vasfogat (1973), Lúdtalpbetét Adonisznak (1977), Az ősi háztető (1980), Éjjel a fűben (1985), Szívrepesve (1989) és a Túlélés románcai (1991).
Riportjait az Úgy hívtak, hogy nyúlpatikus (1983) és a Kvarcóra, ír himnusszal (1985) című kötetekben gyűjtötte össze.
További művei: Itthon vagyok (1987), Beszélő kert (1993), Itt a szépséget nézzük (1995), Búrkifli (1997), Kalandregény (1999), Gördeszkák és űrdeszkák (2000), Angyalhíd (2003), Herend, az más (2006), Életünk, halálunk (2007), Angolpark (2009).
###HIRDETES2###
