Pálos Hanna olykor túlfokozott fitneszedző, gyakrabban hitelesen agresszív, egyszerű képletekben gondolkodó ragadozó, Dankó István Mariója tőröl metszett, vérre szomjazó nyárspolgár, mintha Ödön von Horváth egyik darabjából lépett volna ki. Fullajtár Andrea Barbara szerepében kiszolgáltatott, meggyötört, szinte kínálkozó alanya egy gyilkosságnak, Rajkai Zoltán (Levente) az egyszerre laza és egzaltált, igénytelen, alapvetően jóravaló és papucs bunkó iskolapéldája.
A didaktikusnak tűnő pillanatokat feloldja a groteszkség; a helyenként (jobb-rosszabb viccekkel felszerelkezett) kabarét, szinte abszurdba hajló bohóctréfákat idéző előadás végeredménye – a pontosan kiszámítható fordulattal együtt is – a megrendültség. Ebből az (ön)nevelés első lépései származhatnak. A kilátástalanságból pedig talán megszületik a remény.
