Ibsen 1879-es klasszikusa a maga korában óriási vihart kavart, az általa teremtett női karakter volt a világirodalom első feministája. Nóra megjelenéséig a nők attól váltak erkölcsössé, ha megadóan tűrték a rossz házasságot. Az 1880-as hamburgi bemutató óta eltelt idő alatt persze teljesen megváltozott a nők családon belüli és a társadalomban elfoglalt helyzete, ma már szinte mindennapos esetnek számít, ha egy nő elhagyja a férjét. De akkor mégis mitől lehet aktuális Ibsen fő műve? Székely Kriszta rendező és Szabó-Székely Ármin dramaturg modernizált szövegű adaptációja a látszatélet hazugságaira helyezi a hangsúlyt, a Katona legújabb nagyszínpadi bemutatója a kirakatéletek tragédiájáról szól.
Skandináv luxuslakás, a legújabb trendet követő bútorokkal berendezve, világító szemű szarvastrófea, kandalló és egy hatalmas, kifogástalan formájú fenyőfa. Ebben a túlzó idillben éli dekoratív életét a Helmer család: Nóra (Ónodi Eszter), a kiskosztümös, gyöngy nyakláncos, mutatós feleség, a bankvezetővé előlépő egoista Torvald (Fekete Ernő) és három gyönyörű szép gyerekük. A felszín alatt meghúzódó feszültséget viszont épp ők erősítik fel egyre jobban az állandó fel-alá rohangálásukkal. Az apró gesztusok, elszólások (Nóra nemegyszer ingerülten kiabál a gyerekekkel) révén mindinkább nyilvánvalóvá válik, itt valójában senki és semmi nem az, aminek első pillantásra tűnik. Épp ezt próbálják ellensúlyozni a Nagy Fruzsina által Torvaldéknak tervezett élénk színű, elegáns szabású jelmezek. A Helmerék bukását előidéző egykori barátnő, Kristine (Pelsőczy Réka) és a Nórát magánokirat-hamisítás miatt zsaroló Krogstad (Keresztes Tamás) viszont szürke, egyszerű fazonú öltözéket visel. Ők nem akarnak takargatni semmit, vállalják saját szerencsétlen sorsukat. Pelsőczy Kristinéje kiéhezett a szeretetre, de már nem kerget illúziókat, Keresztes Krogstadját pedig nem az elvakult düh vezérli, csupán a túlélési ösztön, de a váratlanul jött, őszinte szerelem miatt képes lemondani álnok tervéről, hogy tönkretegye egy másik család életét. Rank doktor (Kocsis Gergely) valamiféle átmenetet képez a két karakter között: igazi családapa figura, aki felszabadultan bohóckodik a gyerekekkel, Nórával odafigyelő és segítőkész, ám önző célok vezérlik, hiszen halálos betegként nincs vesztenivalója, egy gyengébb pillanatában megpróbálja kierőszakolni a vágyott nő szerelmét.
Helmerék harmonikus élete azonban nélkülük is darabjaira hullna, hisz Nóra egyre nehezebben viseli a színlelést. Bármennyire is reménykedik a csodában, abban, hogy bebizonyosodik, Helmer erős és jó házastárs, ahogyan ő azt a legvégsőkig hinni remélte. Nóra nemcsak saját magát formálta a férje által elvárt képre, de sosem akarta észrevenni Torvald valódi arcát. Megfelelni akarása eltűnik, amikor szembesül azzal, férje számára ő és a gyerekek csupán biodíszletként szolgáltak.
Nehéz úgy eljátszani Torvald mókuskáját, hogy az ember ne csináljon hülyét magából. Ónodi Eszter azonban óriásit alakít Nóraként, izgalmas-megdöbbentő játéka bizonyítja, hogy korosztályának legjobb színésznője. A naiv és felületes nő lassan eszmél rá, hogy házassága, férje iránt érzett szerelme, de még az anyasága is önmagára erőltetett szerep volt. A felismeréstől teljesen szétesik, összefüggéstelenül hadovál, gesztikulál.
Nóra türkiz kosztümjét és szövetkabátját kopott, szürke göncökre cseréli. Így indul útnak az ismeretlen felé.
