Nem kezdődhet új év keringő és polka nélkül

A harmincöt éves Gustavo Dudamel vezényelhette a Bécsi Filharmonikusokat.

„Ha valaki nem tudná, hogyan kell keringőzni, közlöm, hogy mi sem egyszerűbb, mi sem emberségesebb. Lép, csúsztat, áll. Lép, csúsztat, áll. Umpappa, umpappa, umpappa” – írta Kurt Vonnegut, amely sorokra egy bécsi muzsikus nyilván felhúzná a szemöldökét, majd a Mi szép, ha nem ez? című kötetet komótosan meglocsolná a maradék kapucínerével. Umpappa, umpappa, umpappa – így csak a németeknél szólhat a keringő, mintha sörfesztiválon fújná egy tűzoltózenekar, s a bécsi báltermekben nem lép, csúsztat, áll a táncos, hanem lebben, szárnyal, szédül. A bécsi muzsikusok közül sokan vallják, a világon egyedül ők képesek jól játszani keringőt – na jó, esetleg más osztrák tartományokban is megy ez még a pályatársaknak –, s a kritikusok egy része ezzel egyet is ért. Akárhogy is, ez is titka lehet annak, hogy akárcsak tegnap, minden évben mintegy száz országból ötvenmillió embert ültet a tévék elé és a rádiók mellé a bécsi újévi koncert: a Musikvereinból sosem umtatta szól.

Derű, finomság, elegancia − mindez a Strauss család muzsikájának sajátja. Nem könnyed kis semmiségek, hanem remekművek – ez is lehet a töretlen népszerűségük titka. Ifjabb Johann Strauss, a Keringőkirály mellett testvére, Josef mintegy háromszáz művet komponált, a legkisebb fivér, Eduard is termékeny muzsikus volt. Az újévi koncertek régi tradíciója, hogy a program utolsó ráadásaként az apa, idősebb Johann Strauss műve, a Radetzky-induló hangzik fel.

Rossz időkben is álmodhatunk szépet: lehetne a tanulsága a bécsi újévi koncertek hagyományának, amelyet az Anschluss után, 1939 szilveszterén teremtett meg a Bécsi Filharmonikusok és akkori vezetője, Clemens Krauss. A kiváló dirigenst a második világháború után két évre eltiltották a karmesteri pulpitustól, majd tisztázták, hogy mégsem kollaborált a nácikkal. Az újévi koncertek első embereként Clemens Krausst a zenekar koncertmestere, Willi Boskowski váltotta 1955-ben, s mintegy negyedszázadig maradt is. A rátarti keringőklub szerint ő volt a legjobb, az ő lemezeiről szól a Strauss-muzsika a legszebben, de alighanem a tegnapi debütáns, Gustavo Dudamel produkciójával is elégedettek lehettek.

A még csak harmincöt éves venezuelai karmester az újévi koncertek történetének legfiatalabbikaként lépett a Musikverein Aranytermének karmesteri pulpitusára, és szemmel láthatóan mind a zenekart, mind a közönséget megnyerte magának. Pedig feszegette a hagyomány határait: hét olyan darabot is programba vett, amely még sosem hangzott el a bécsi újévi koncerteken. Igaz, a programválasztással a világban zajló krízisekre is reagáltak: ifjabb Johann Strauss Mefisztó a poklot idézi keringőjét és Nem félünk annyira polkáját is pozitív üzenetnek szánva, az ilyen gesztusokat pedig értékeli a bécsi publikum.

A magyar koncertlátogatót persze nem érhette váratlanul Dudamel sikere: 2011-ben járt Budapesten a Los Angeles-i Filharmonikusokkal – harmincévesen lett az amerikai együttes zeneigazgatója –, akkor már láthattuk: egyszerűen mindenkit magával sodor az ezer fokon izzó lelkesedése.

Életkedve, energikussága példamutató: Dudamel gyerekkora nélkülözésben telt, az El Sistema (A rendszer) programnak köszönheti, hogy hegedülni, zenét szerezni és vezényelni tanulhatott – ingyen. Külön történet, hogyan tudott kitűnni a tömegből tehetségével.

Az El Sistemában jelenleg 800 ezer gyerek és 11 ezer alkalmazott vesz részt. Sokan úgy tartják, az egyetlen program, ami Venezuelában valóban működik. Fővárosa, Caracas ugyanis a világ egyik legveszélyesebb helye, és becslések szerint 2016-ban 750 százalékos volt az infláció. S bár Dudamelt a Los Angeles Times szerint úgy tisztelik hazájában, mintha ő volna az egyszemélyes Beatles, otthon csak testőrök kíséretében közlekedik. A bécsi koncert előtt is az El Sistema egyik diákja érdekében próbált közbenjárni az emberrablóknál. A politikának kiszolgáltatott El Sistema védelmezőjeként, mindenkire gondolva.

A rendszer

A venezuelai El Sistema máig legsikeresebb példája a hátrányos helyzetű gyerekek átfogó és integrációs célú zenei oktatásának. José Antonio Abreu közgazdász, karmester és zongorista 1975-ben hívta életre, úgy gondolta, hogy a falvakban és a városi szegénynegyedekben létrehozott zeneiskolákban (núcleókban) zajló oktatás önbecsülést ad, fegyelemre tanít, kiutat mutat a szegénység csapdájából, és távol tart a bűnözéstől, a drogoktól. „Aki egyszer hangszert fog a kezébe, soha nem nyúl fegyverhez. Az anyagi szegénységet csak úgy lehet leküzdeni, ha szellemi gazdagságot közvetítünk” – hangoztatja Abreu, és a tapasztalatok őt igazolják: a núcleók környékén csökkent a fiatalkori bűnözés. Mintegy 23 országban működik az El Sistemához hasonló tehetséggondozás, Ausztriában 2009-ben Superar néven indult hasonló. Az újévi koncertet megelőzően Dudamel a Superar kis muzsikusaival – a Bécsi Filharmonikusok több tagjával kiegészülve – koncertezett együtt.

###HIRDETES2###