Néhány napja megérkezett Budapestre a világ egyik legkeresettebb szoprán énekesnője, Renée Fleming, aki szombaton lép fel dalestjével az Erkel Színházban, ugyanakkor azért tölt egy kicsivel több időt a magyar fővárosban, mert itt veszi fel legújabb stúdióalbumának anyagát. A világsztár – bár sokat utazik és koncertezik – élénken emlékszik még 2010 májusára, amikor a Magyar Állami Operaházban zenekari kíséretes ária- és dalestet adott. – Elsősorban a közönségre és a meleg fogadtatásra emlékszem, hiszen a közönség itt nagyon zeneértő – mondta, és megjegyezte: „Budapest akár Párizzsal is vetekedhet, olyan szép város.”
Most azonban nem sok ideje marad turistáskodásra vagy múzeumnézegetésre, ugyanis legújabb lemezét rögzíti Budapesten. A lemezpiac ugyan még a könnyebben eladható könnyűzene világában is haldoklik, vagy talán már egyenesen meghalt, és minden az interneten terjed, Renée Fleming nagyon fontosnak tartja, hogy készüljenek új stúdióalbumok is. – Azért készítek CD-felvételeket, hogy örökül tudjam hagyni a művészetemet a jövőnek. Minden énekesnek megismételhetetlen a hangja, én magam is nagyon sokat hallgatok archív felvételeket, más énekeseket – fogalmazott, hozzátéve, ez nem elsősorban pénzkereseti forrás, hanem arról szól: fontosnak érzi, hogy megőrizzük ezeket az utókornak.
Ókovács Szilveszter, a dalszínház igazgatója az amerikai szoprán művésznő budapesti sajtóbeszélgetésén kiemelte: Thomas Hampson bariton énekesen kívül nem tud olyan Amerikában született operaénekest mondani – ráadásul Hampsonnal ellentétben Renée Fleming Amerikában is tanult –, aki ennyire vonzódna az európai kultúra gyöngyszemeihez. – A zene sokféleségét szeretném megmutatni a közönségnek – mondta az amerikai szoprán, aki ezzel kapcsolatban hangsúlyozta azt is, hogy a németen, főként Brahms, Schubert és Schumann dalain kívül nincs más olyan zeneirodalom, ahol ennyire erős lenne a zongora által kísért dal, a lied hagyománya.
Renée Fleming műsora egyébként éppen Brahms dalaival indul, és a műsorválasztás kapcsán a művésznő elmondta, hogy mindig ő maga állítja össze a műsort. – Ez afféle megszállottság a részemről – fogalmazott. Lapunk kérdésére kifejtette: ahogy a legtöbb művésznek, neki is voltak-vannak korszakai. Egy évtizedig csak Mozartot énekelt, később csak Strausst, az utóbbi időben pedig elsősorban A rózsalovag tábornagynéját alakítja. Azt is elmondta, hogy mostanában az Egyesült Államokban az operaházak részéről fokozott az érdeklődés a kisebb, ismeretlen operaművek újrabemutatása iránt, ezt ő maga is figyelemmel kíséri és üdvözli. Ugyanakkor az elmúlt 15 évben rengeteget turnézott, koncertezett, dalesteket adott, ha csak lehetőség adódott rá; nemrég volt például Dél-Amerikában.
