Néhány napja megérkezett Budapestre a világ egyik legkeresettebb szoprán énekesnője, Renée Fleming, aki szombaton lép fel dalestjével az Erkel Színházban, ugyanakkor azért tölt egy kicsivel több időt a magyar fővárosban, mert itt veszi fel legújabb stúdióalbumának anyagát. A világsztár – bár sokat utazik és koncertezik – élénken emlékszik még 2010 májusára, amikor a Magyar Állami Operaházban zenekari kíséretes ária- és dalestet adott. – Elsősorban a közönségre és a meleg fogadtatásra emlékszem, hiszen a közönség itt nagyon zeneértő – mondta, és megjegyezte: „Budapest akár Párizzsal is vetekedhet, olyan szép város.”
Most azonban nem sok ideje marad turistáskodásra vagy múzeumnézegetésre, ugyanis legújabb lemezét rögzíti Budapesten. A lemezpiac ugyan még a könnyebben eladható könnyűzene világában is haldoklik, vagy talán már egyenesen meghalt, és minden az interneten terjed, Renée Fleming nagyon fontosnak tartja, hogy készüljenek új stúdióalbumok is. – Azért készítek CD-felvételeket, hogy örökül tudjam hagyni a művészetemet a jövőnek. Minden énekesnek megismételhetetlen a hangja, én magam is nagyon sokat hallgatok archív felvételeket, más énekeseket – fogalmazott, hozzátéve, ez nem elsősorban pénzkereseti forrás, hanem arról szól: fontosnak érzi, hogy megőrizzük ezeket az utókornak.
Ókovács Szilveszter, a dalszínház igazgatója az amerikai szoprán művésznő budapesti sajtóbeszélgetésén kiemelte: Thomas Hampson bariton énekesen kívül nem tud olyan Amerikában született operaénekest mondani – ráadásul Hampsonnal ellentétben Renée Fleming Amerikában is tanult –, aki ennyire vonzódna az európai kultúra gyöngyszemeihez. – A zene sokféleségét szeretném megmutatni a közönségnek – mondta az amerikai szoprán, aki ezzel kapcsolatban hangsúlyozta azt is, hogy a németen, főként Brahms, Schubert és Schumann dalain kívül nincs más olyan zeneirodalom, ahol ennyire erős lenne a zongora által kísért dal, a lied hagyománya.
Renée Fleming műsora egyébként éppen Brahms dalaival indul, és a műsorválasztás kapcsán a művésznő elmondta, hogy mindig ő maga állítja össze a műsort. – Ez afféle megszállottság a részemről – fogalmazott. Lapunk kérdésére kifejtette: ahogy a legtöbb művésznek, neki is voltak-vannak korszakai. Egy évtizedig csak Mozartot énekelt, később csak Strausst, az utóbbi időben pedig elsősorban A rózsalovag tábornagynéját alakítja. Azt is elmondta, hogy mostanában az Egyesült Államokban az operaházak részéről fokozott az érdeklődés a kisebb, ismeretlen operaművek újrabemutatása iránt, ezt ő maga is figyelemmel kíséri és üdvözli. Ugyanakkor az elmúlt 15 évben rengeteget turnézott, koncertezett, dalesteket adott, ha csak lehetőség adódott rá; nemrég volt például Dél-Amerikában.
Kitért a budapesti előadásra is. – A zenekarral szemben a zongorakíséret több lehetőséget ad egy intimebb hangzás megteremtéséhez – mondta a művésznő, aki ugyanakkor hangsúlyozta, hogy szeretné, ha minden sorban hallanák. (Ezzel Ókovács Szilveszter egyik anekdotájára utalt, miszerint Dietrich Fischer-Dieskau egyszer azt válaszolta az újságírók gonoszkodó kérdéseire, hogy nem zavarta-e, hogy a hangját csak az első tíz sorban hallották: „Nem, pontosan ezt akartam!”)
Érdekes momentuma volt a sajtóbeszélgetésnek, amikor Renée Fleming őszintén érdeklődni kezdett a magyar zenei életről, és csodálattal beszélt az éppen Eötvös Péter legújabb operabemutatóját próbáló Cser Krisztián hangjáról, amelyet nem sokkal korábban hallott meg – az ének beszűrődött az operaház vörös szalonjába, amely a sajtóbeszélgetésnek adott helyet.
Renée Fleming szívén viseli a tehetséges fiatalok sorsát, és bár privát tanítványai nincsenek, rengeteg mesterkurzust tart. Ráadásul most éppen a testvérével teszi ezt, aki pedig az egészen más énektechnikát igénylő popzenében jártas. Egy olyan sorozatot tervez, amelyben videó segítségével tanítanák ketten az éneklés alapjait. Azt még nem tudja, milyen formában fogják majd forgalmazni, de az interneten szeretnék terjeszteni, és az a céljuk, hogy mindenhol elérhető legyen.
Renée Fleming neve egybeforrt Strauss-szal. Amikor Ókovács Szilveszter ezt felvetette, hogy ezt az irányt magának választotta, vagy valaki befolyásolta, egyszerűen annyit felelt, hogy a legfontosabb befolyásoló tényező maga az énekhangja volt. – A Wagner-szerepekhez nincs elég súly a hangomban, sokkal lágyabb annál, ezért inkább Schwartzkopfot és Kiri Te Kanawát követem, akik szintén a Mozart- és Strauss-repertoárt énekelték – tette hozzá. Elizabeth Schwartzkopf egyébként Renée Fleming mestere is volt egy ideig.
A négyszeres Grammy-díjas amerikai szopránt Hartmut Höll zongoraművész kíséri majd, akinek a jelenléte az Erkel Színházban azért is érdekes párhuzam, mert egykor annak a Dietrich Fischer-Dieskaunak volt a zongorapartnere a legendás énekes utolsó időszakában, aki Szvjatoszlav Richterrel adott egykor emlékezetes ének–zongora-dalestet ugyanitt.
