Ha egy színházi előadás még másod-, harmadnap is ott motoszkál az ember fejében, és szabadulni képtelen tőle, akkor az a darab minden bizonnyal elérte célját. Ha ez egy opera, és még a zene atmoszféráját, dallamfoszlányait, ritmikai játékait is folyton a fülünkben halljuk csengeni, akkor a zene, a cselekmény, a rendezés és az előadás egysége erősen közelített a tökéleteshez. Ritkán van ilyen élményben része a hazai operaközönségnek. Eötvös Péter A szerelemről és más démonokról című operájának budapesti premierjén most ez is megtörtént.
A Nobel-díjas író, Gabriel García Márquez 1994-es regénye, a gyarmatokon játszódó A szerelemről és más démonokról nem véletlenül vált rendkívül népszerűvé a világ minden táján: kemény alapkérdésekkel állítja szembe az olvasót. A regény kétszáz oldalas szövegét Hamvai Kornél zseniális dramaturgiai érzékkel sűrítette néhány tucat párbeszédbe és monológba. A nyelvhasználat is a tökéletes arányokról árulkodik: az alapnyelv az angol, de a megfelelő pontokon hallunk latin, joruba és spanyol szövegrészeket, jellemzően imákat és ráolvasásokat.
Ha valaki azt gondolná, hogy a kortárs opera kimerül a hangfestő, sokszor a szituáció miatt disszonáns hanghatásokban, annak talán éppen Eötvös műveivel érdemes kezdeni az ismerkedést a műfajjal: kifejező a zene, szép, dallamos melódiákat hallunk, miközben egyértelműen érezhető a színpadi kép és a zene íve közti kapcsolat. A szerelemről és más démonokról egészen filmzeneszerű alkotás. Eötvös a kultúrák találkozását is elrejti a zenében, és Dominga éneklejtéséből kihalljuk az afroamerikai énekkultúrát, az egyházi személyeknél pedig jelen van a gregorián zene tudatalatti hatása.
Silviu Purcărete rendezése különleges és szintén filmszerű, amit a vetített képek tovább erősítenek. Egyszerre szürreális, asszociatív és realista. Talán nem véletlen, hogy az ősbemutatót is jegyző román rendező már akkor is kizárólag pozitív kritikákat kapott, ahogy a zenéről is szinte csak szuperlatívuszokban számoltak be a kritikusok.
Tetyana Zsuravel Sierva Maríája valóban tizenkét éves kisleány, a törékeny alkatot, a gyermeki lelket azonban nemcsak fizikai valójában, hanem éteri, kivételesen hajlékony és magas énekhangjával is megjeleníti az ukrán koloratúrszoprán. Haja Zsolt, a kislányba őszintén beleszerető, majd őt megrontó pap az énekhangjában is megjelenő belső vívódásaival válik hitelessé, Cser Krisztián püspöki hangszíne érett, testes, átütő jelenség, nem véletlen, hogy a próbákba véletlenül belehallgató Renée Fleming is felfigyelt az orgánumára.
###HIRDETES2###
Kovácsházi István a márki szerepében egészen különleges hatást váltott ki visszafojtott, ki-kitörő érzelmi töltöttségével, de karakterének jó megformálója volt Boncsér Gergely orvosként és Balatoni Éva őrült nőként, Fodor Bernadett pedig fekete dadaként. Meláth Andreánek apátnői szerepében pedig széles spektrumon volt lehetősége megmutatni a különböző hangszíneket a szürke apácától a Sierva által kiváltott anyai érzéseken át a szenvedélyes démoni megszállásig.
A zeneszerző által személyesen dirigált zenekar mindvégig fenntartotta a zenében rejlő feszültséget a pénteki operaházi bemutatón, a kórus pedig nagyon diszkréten, de felejthetetlenül szólt mindvégig a háttérben.
(Eötvös Péter: A szerelemről és más démonokról, premier. Operaház, január 27. 19.00)
