Valószínűleg rajongói közül is kevesen tudják: Sonny Moore, mielőtt Skrillexszé vált volna, a kétezres évek közepén egy post-hardcore zenekarban énekelt, méghozzá nem is rosszul. A még mindig csak 29 éves DJ egész fiatalon kezdte: tizenhat évesen lett a floridai From First To Last tagja, így ő énekelt a csapat leginkább emlékezetes két albumán.
Persze, valószínűleg jókor is voltak jó helyen: a From First to Last abba a MySpace-közegbe ágyazódott be, ami a kétezres évek közepén rengeteg tinédzsert meg tudott szólítani. A Vice most remek összefoglaló cikkében idézte fel: az ekkoriban másodvirágzását élő „emo” semmi mást nem jelentett tulajdonképpen, mint a fogalom konnotációit. Azaz a kilencvenes években beleillettek a lágy gitárdallamok és a szív megszakadásáról szóló szövegek. Egy évtizeddel később jöttek a keményebb metalszólók, a dallamos és durva énekek váltogatása, de természetesen a szív megszakadása maradt.
A szubkultúra népszerűsödésében jelentős szerepe volt a zenei közösségi oldalnak, a MySpace-nek: olyannyira, hogy a From First To Last még az új énekesét, Sonny Moore-t is ennek segítségével találta meg 2004-ben. A csapat már létezett öt éve, túl volt egy EP-n, igazán népszerűvé viszont ezután válhatott. A Moore-ral készült 2004-es Dear Diary, My Teen Angst Has a Body Count és főleg a két évvel későbbi Heroine tette a zenekart világszerte ismertté. Ebben fontos szerepe volt Moore jellegzetes hangszínének, dühös, túlpörgött énekének is.
A színtér legfontosabb éve 2006 volt, ekkor jelent meg az említett Heroine, de a hanyatlás is gyorsan eljött: eljelentéktelenedett a MySpace, s vele együtt az összes hasonszőrű zenekar. Moore 2007-ben kivált a From First to Lastból, ami azóta sem igen tett le semmi emlékezeteset az asztalra.
Most viszont jött a hír: a közben Skrillex néven világszerte ismert DJ-vé vált Moore visszatért a zenekarhoz, és már ki is hoztak egy számot. Bár a Vice valamiféle új kezdet lehetőségét látja a Make Warban, szerintünk azonban a FFTL csak folytatja eddigi hanyatlását, Moore pedig már rég nem ugyanaz, mint tíz éve volt. Érdemes összevetni mondjuk a World War Met a mostani számmal: előbbi dühös, energikus, rendkívül slágeres, utóbbi műanyag, jellegtelen, tizenkettő egy tucat szám lett, ami úgy indul, mintha csak egy kaliforniai punkzenekar játszaná. A kétezres évek nem térnek vissza, persze, pénz bőven lesz benne.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!