Mikor 2015 júniusában a milánói világkiállításon jártam, az Életkert nevű magyar pavilont egy építész kíséretében néztem végig. Szerencsés véletlen volt, és nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy a sok előzetes kritika, félinformáció és riogatás után egy szakértő szemén és bírálatán keresztül alkothassak véleményt Szőcs Géza sámándobjáról. Hideg fejjel vágtunk neki, a séta azonban hamar egy abszurd hibajegyzék felvételébe torkollt. Negyedóra múlva az építész hitetlenkedve hagyta el a pavilont, én pedig felkerestem a pogácsás standot.
Sokan sokszor megírták már, hogy mi nem stimmelt a sámándobbal – alig valami stimmelt –, nem szeretnék ismételni, a fenti jelenet is csak azért jutott eszembe újra, mert az épület kivitelezése gyönyörű előképe volt a pavilon további sorsának. Mintha a kilógó csavarok, rossz hegesztések, rozsdás csapok, funkciótlan terek és információ nélküli kiállítások a sámándob jövőjét foglalták volna magukba.
A hányattatott sorsú pavilont Karcagon építtetné fel újra a kormány. A hazaszállított sámándob a tervek szerint még idén megnyitja kapuit, ám egyelőre semmi hír a beruházásról. Az újjáépítésért felelős Kárpátok-Alpok Zrt. nem válaszolt kérdéseinkre, Dobos László karcagi polgármester pedig szűkszavúan annyit közölt, hogy „a tárgyalások és a szükséges egyeztetések folyamatban vannak.” Ez utóbbi azért is érdekes, mert a kormányhatározat értelmében a szükséges megállapodásokat 2016. szeptember 15-ig kellett volna tető alá hozni.
Az újabb csúszás nem lóg ki a pavilon eddigi történetéből. Szőcs Géza ugyan hangulatkeltésről beszélt a milánói magyar jelenléttel kapcsolatban, a folyamatos szakmai és közéleti kritikáknál azonban beszédesebb a tény, hogy a sámándobról nagyjából két éve minden kormányzati szereplő inkább hallgat.
Mint ismert, az épületet az expó zárása után nem sokkal, 2015 decemberében lefoglalták az olasz hatóságok elszámolási viták miatt. Később feloldották a zárat, alig egy hónappal később pedig már a világkiállítás szervezői kérték, a magyar állam hagyja Milánóban a sámándobot. Tavaly szeptemberig sikerült húzni ezt a történetet, akkor derült ki, a szervezők meggondolták magukat, és mégsem tartanak igényt a pavilonra, amely így hazatérhet. Eleinte úgy tűnt, az Életkert Szombathelyre kerül, később azonban Karcag lett a befutó.
Időközben Szőcs Géza kormánybiztosi megbízatása lejárt, a pavilon felelőse az 1,433 milliárd forintos alaptőkével létrehozott Kárpátok-Alpok Zrt. lett. Ahogy arról beszámoltunk korábban, a cég igazgatósági tagja Szőcs Géza, míg felügyelőbizottságának elnöke Nógrádi György volt múlt év végéig, akinek biztonságpolitikai szakértőként végzett tevékenységét számos kritika érte az elmúlt időszakban. A hazahozatalra egyébként összesen 1,7 milliárd forintot különített el a kormány. A milánói magyar jelenlét teljes költségét Szőcs Géza korábban 5-6 milliárd forintra becsülte.
Kunhalmi Ágnes MSZP-s országgyűlési képviselő tavaly novemberben írásbeli kérdést nyújtott be a parlamentben a pavilonnal kapcsolatban, amelyre Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) államtitkára válaszolt. Mint írta, a Kárpátok-Alpok Zrt. az expó előírásainak megfelelően jelentős előkészületeket tett a bontási folyamat előkészítése érdekében. A sámándobot az expó külön engedélyével 2017. május 1-jéig kell elszállítani Milánóból. Az államtitkár arról azonban nem szólt, hogy mi a helyzet a karcagi előkészületekkel azon kívül, hogy elkészült egy előzetes kalkuláció a beruházásról. Eredetileg még idén átadták volna az épületet, ám a csúszások miatt ez valószínűleg 2018-ra tolódik.
Mivel Szőcs Gézáék nem reagáltak megkeresésünkre, és a karcagi polgármester válaszától sem lettünk okosabbak, közérdekű adatigényléssel fordultunk a Kárpátok-Alpok Zrt.-t felügyelő Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz. Azt szeretnénk megtudni, mi a helyzet a sámándobbal kapcsolatos szerződésekkel, és mikor nyithatja meg kapuit Karcagon a pavilon.
