Vajon idén mennyi az esélye annak, hogy a helyi idő szerint vasárnap este Los Angelesben megrendezendő Oscar-gálán valaki kemény politikai állásfoglalásra használja fel győzelmi beszédét? Ez különösen az új Trump-adminisztráció hivatalba lépése, valamint Meryl Streep színésznek az Aranyglóbusz díj átadóján megfogalmazott, épp erre vonatkozó – sokat boncolgatott, egyesek szerint igaztalanul értékelő – megjegyzései miatt lett ismét beszédtéma az Oscar előtt. Az elmúlt bő negyven évben igen változatos témák uralták a gálákat, s ha áttekintjük őket, az látszik, hogy Hollywoodot mindig is érdekelte az aktuálpolitika.
Negyvenöt éve, 1972-ben Jane Fonda használta ki a vörös szőnyeget, amikor a Klute című krimiben nyújtott alakításáért megkapta a legjobb női színésznek járó elismerést. Beszédében keményen ostorozta az akkor még zajló vietnami háborút. Egy évvel később Marlon Brando maga helyett az indián aktivistát, Sacheen Littlefeathert küldte ki a színpadra, hogy vegye át A Keresztapáért neki ítélt, legjobb férfiszínésznek járó elismerést. A fiatal lány felolvasta a színészóriás levelét, s ebben a szokatlan lépést azzal indokolta, hogy szerinte az indiánokat negatívan ábrázolják a filmekben és a televízióban. Az eset után megtiltották, hogy más vegye át egy-egy kitüntetett helyett a díjakat, ezen a gyakorlaton ritkán változtatnak.
Öt évvel később az izraeli–palesztin konfliktus került reflektorfénybe. A Jewish Defense League elnevezésű szervezet azért tiltakozott Vanessa Redgrave meghívása és nevezése ellen, mert a színművész szimpatizált a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel. A feszültség akkor hágott a tetőfokára, mikor Redgrave megnyerte a legjobb női mellékszereplő díját, és elég kemény megjegyzést tett az ellene tüntetőkre. Persze akkor még nem sejtette, hogy Jimmy Carter elnök tető alá hozza a Camp David-i egyezményt, amelyről akkor úgy tűnt, valamennyire enyhíti az izraeli–arab szembenállást.
Tizenöt éve Halle Berry volt az első, aki feketeként nyerte el a díjat, és könnyekkel teli beszédében mindazon névtelen afroamerikai nőknek ajánlotta az elismerését, akik bőrszínük miatt korábban nem részesülhettek ebben. A 2001 és 2009 közötti Bush-korszakban talán a kemény megjegyzéseiről is hírhedt, a republikánus elnök nagy kritikusaként is ismert Michael Moore 2003-as beszéde sikeredett a legemlékezetesebbre. Ebben az ENSZ-felhatalmazás nélkül indított iraki invázió előestéjén kritizálta az ifjabb Busht.
Tíz éve a globális felmelegedés volt terítéken, s erről – hogy a jelenség létének elismerése nem politikai, hanem morális kérdés – épp az az Al Gore, Bill Clinton volt alelnöke beszélt, aki az ifjabb Bush ellen maradt alul a 2000-es elnökválasztáson.
Tavaly azért tüntettek sokan, mert úgy vélték, hogy az Oscar-gálán alulreprezentáltak a színes bőrűek.
A tavalyi elnökválasztás okozta felfokozott hangulatban Mark Wahlberg arról beszélt, Hollywoodnak abba kellene hagynia a politizálást, mert az emberek már torkig vannak azzal, hogy mindenféle sztárocskák túlértékelt véleményét emésztgessék. Donald Trump elnök egyébként Sean Spencer sajtószóvivő szerint nem fogja nézni a díjátadót.
