Szuvenír és gagyi szinte egykutya. Rikító matyóhímzés, szárított paprikás hűtőmágnes, műanyag Lánchíd hóesésben, „I love Budapest” feliratú póló. Bárhova is utazunk, alapjáraton ehhez hasonló, helyspecifikus ajándékkal térhetünk haza. A hazai dizájnerek a maguk módján évek óta folytatják a gerillaharcot, hogy a szuvenírpiacról kisöpörjék a vizuális szemetet. De más fronton is belátták, változásra van szükség. A fővárosi önkormányzat és a Budapesti Városarculati Nonprofit Kft. (BVA) a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel (Mome) együttműködve egyetemi kurzus témájává tette Budapestet. Most kiállításon mutatják meg a terveket: a főváros arculatának átalakítását, újragondolt városkoncepciókat és a köztérhasználat friss megközelítéseit helyezi középpontba a Budapest Design-képletek című tárlat.
Fülöp József, az egyetem rektora szerint egy város akkor képes adekvát módon felelni kortárs helyzetekre, ha mindeközben megőrzi arcát és jelentését. A kiállításon szereplő munkák épp erről tesznek tanúbizonyságot, hiszen arra próbálnak válaszokat találni, mit is jelenthet Budapest öröksége ma. A fiatal tervezőgeneráció jól érzi, miként kell a szuvenírkultúrát megreformálni. Elegáns megoldások születtek kezük nyomán, olyan tárgyak, amelyeket nemcsak a turisták, de az elkötelezett lokálpatrióták is szívesen használnának.
Farkas Barna téli öltözékkiegészítőin neves fővárosi épületek cserépdíszei jelennek meg, de stilisztikai idézetnek tekinthetők Kancsár Mercédesz kerámiagyöngy ékszerei is, amelyek szintén a Zsolnay-tetőkerámiák motívumait hordozzák. Szabó Eszter a Parlament kupoláját formálta üvegkehellyé, míg Székely Zsuzsa a Budavári Palota és a Halászbástya lekicsinyített kupoláiból készített fapörgettyűket. Kiemelkedik a munkák közül Cser Boglárka Johanna Budapest Card című kettő az egyben munkája, a fő látványosságokról készült fekete-fehér képeslap mellé ugyanis az adott épület egy jellegzetes ívét leképező minimalista nyaklánc is társul.
Budapestet a gyógyvizek városának is nevezik – ma már csak néhány fürdő és ivókút emlékeztet rá, pedig egykor sokan emiatt keresték fel a várost. Az első pesti fürdőt Rumbach Sebestyén tisztiorvos építtette, aki 1806-ban szőlőművelés közben bukkant egy forrásra a mai Podmaniczky utca és Munkácsy Mihály utca sarkánál lévő területen. Nagy-György Ágnes gyógyvizes kerámiapalackjai ezeket a történeteket és a ma is létező helyszínek lényegét foglalják magukba. Volt, aki a budai rakpartok lépcsőit jegyzettömbökké formálta, és olyan is, aki a század eleji kávéházkultúrát versrészletekkel díszített limoges-i porcelánkészlettel idézte meg. Különösen izgalmas ötlet az a többfunkciós iránytű, amely a föld bármely pontjáról Budapest felé mutat, ugyanakkor egy város megismerését lehetővé tévő mobilalkalmazást is magában rejt. Jelenleg ezek a szuvenírek még csak tervként léteznek, de remélhetőleg a legtöbbjük kereskedelmi forgalomba is kerül.
A tervezőgrafikai javaslatok mellett számos városi mobilalkalmazást is fejlesztettek a Mome diákjai. A Budapest, mozdulj nevű applikáció a főváros ingyenesen használható szabadtéri sportolási lehetőségeit veszi sorra, de találni lakóközösség-építő appot, közösségikert-menedzsert, építészeti sétákat összeállító alkalmazást, valamint olyat is, amely a köztereken lévő magyar formatervezésű alkotásokat listázza.
Számos kommunikációs koncepció is készült egy jobb, élhetőbb Budapest érdekében. Egy, a kerékpárosok életét biztonságosabbá tévő projektben az úttesten feltűnő színnel jelölnék a veszélyes zónákat, illetve nedvességre aktiválódó festékkel figyelmeztetnének a csúszóssá váló részekre. Egy terv szerint a forgalmasabb pihenőegységekbe mindenki számára elérhető konyhakerteket telepítenének közösségi gondozásban, közeli kávézókkal együttműködve.
A Budapest Projekt Galériában február 25-ig látható kiállítás egy egész emeleten mutatja be a Mome egyik kutatócsoportjának gyerekbarát városkoncepcióját, amely arra próbál megoldást nyújtani, miként lehet egy fővárosi kisgyerek óvodából, iskolából hazavezető útját még izgalmasabbá – és persze biztonságosabbá – varázsolni.
