Ilyen szappanoperákat szívesen nézünk

A Csak színház és más semmi második évada nem hoz újat, de erre nincs is szükség.

A színház már senkit sem érdekel, mindenki a tévét nézi, oda nem kell kiöltözni – hangzik el a Csak színház és más semmi második évadának nyitányán. Pikáns felütés egy színházi sorozatban, főleg, ha arra gondolunk, hogy a valóságban épp az ellenkezője az igaz, egyre többen járnak színházba. Aztán hamar kiderül: csak álom volt az egész. Dénes (Szervét Tibor), a Komédiás színház igazgatójának visszatérő rémálma, hogy kirakják a szűrét, az intézményt pedig súlyos láncokkal és lakattal zárják le. A Duna Tv-n péntek esténként vetítik a sorozat második évadát.

A tavaly debütált széria a nagy sikerű Csak szex és más semmi című filmen alapszik, bár nem valódi folytatása annak. Az alkotók, Goda Krisztina és Divinyi Réka 2005-ös filmjük főhősei, Schell Judit és Csányi Sándor köré építették fel a sorozatot. A filmben a páros a történet végére egymásra találó színészeket alakított. A sorozatban Schell Judit Alindát, a híres dívát személyesíti meg, Csányi Sándor pedig Barnát, a Komédiás színház főrendezőjét játssza. Az első évad kettejük szakításának és újra egymásra találásának története volt. Barna előbb összejött a fiatal színésznővel, Lilivel (Mikecz Estilla), Alinda pedig azon mesterkedett, hogy visszaszerezze férjét. Ami végül sikerült is neki, hiszen Barna rájött, hibát követett el, számukra tehát happy enddel végződött az első évad.

Nem úgy az igazgató és felesége, az író-dramaturg Petra (Szávai Viktória) számára, akik nem tudtak túllépni a megszokáson és az unalmon, ezért szakítottak. Az új részekben Dénes Kittyvel (Pálos Hanna), a flegma színésznővel él, Petra pedig – aki egy fiatal restaurátorral szűrte össze a levet az első évadban – keresi az igazit. Szakításukat gyermekeik sínylik meg leginkább, akik anyjuk újonnan jött szétszórtsága és apjuk második ifjúsága között őrlődnek.

A második évad hátterében ismét egy friss bemutató előkészületei állnak. Dénes egy új tehetségre, a kritikusok kedvencére (Klem Viktor) bízza a premierdarab rendezését, amivel alaposan felbőszíti Barnát, aki hiúságában sértve elhatározza, a stúdiószínpadon saját zsebéből készít ellenelőadást, hogy bizonyítsa, még mindig ő az alfahím a színházban.

Amire annál inkább szüksége van, hiszen boldogságuk Alindával újabb próbatétel előtt áll: hiába igyekeznek, nem sikerül gyermeket összehozniuk. A második évad erre a feszültségre épül: az első rész végén jön a csavar, visszatér ugyanis a színházba Lili, méghozzá terhesen. A nagy kérdés pedig, hogy ki lehet vajon a gyermek apja? Csak nem Barna?

A múltba futó szálak mellett az alkotók új arcokkal és új konfliktusokkal is igyekeztek feldobni a sztorit. Egy fiatal színésznő (Móga Piroska) és egy jelmeztervező (Tenki Réka) is színre lép, utóbbi fondorlatos módon, az első évadban megismert Nóra (Lovas Rozi) kárára igyekszik bizonyítani, ő a legalkalmasabb szakember a premierdarabhoz.

Hiába azonban a sok frissesség, a sok konfliktus, a második évad semmi újdonságot nem hoz az elsőhöz képest. De erre nincs is szükség. A Kálomista Gábor produkciójában készülő széria így is tökéletesen megvalósítja azt, amit vállal. Minden apróbb modorossága, kiszámíthatósága és korszerűtlensége ellenére is roppant szerethető alkotás, és ami a legfontosabb: utcahosszal előzi a (magyar) szappanoperák teljes mezőnyét. Voltaképpen ilyennek kéne lennie minden szappanoperának, akkor talán a közönség igényszintjét sem kellene olyan mélyre belőni, ahogy azt a kereskedelmi tévék teszik.

A Csak színház és más semmi egy jól megírt történetet mesél el, kiváló színészek játszanak benne (igaz, változó színvonalon), akiket következetesen irányítanak (Miklauzic Bence és Orosz Dénes rendezik az epizódokat), és ha nagyon akarjuk, még aktualitásokat is találhatunk a szériában. A Komédiás színház igazgatója a kerületi önkormányzattal harcol a színházért, és egy nagyvállalkozó kegyeit keresné, hogy pénzt szerezzen a premierhez.

Persze Goda Krisztináék nem vitték túlzásba a társadalmi reflexiókat, de ezek a szálak izgalmasan helyezhetik el térben és időben a produkciót. Urambátyám és mutyi nélkül nehéz lenne elképzelni egy igazi pesti sztorit.