A József Attila-díjas író, költő, szerkesztő azt kérte a könyvszakma résztvevőitől, fogjanak össze, és a konferencia zárónyilatkozatának aláírásával fejezzék ki, hogy aggódnak a magyar könyvkiadás sokszínűségéért, a magyar könyves kultúra és irodalom jövőjéért. A kiadók megmentése ugyanis nem gazdasági, hanem kultúrpolitikai kérdés, ami az államnak jóval kisebb terhet jelentene, mint amekkora kár keletkezhet az Alexandra összeomlásával – vélekedett.
L. Simon László álláspontja szerint jogszabály útján maximálni kellene a könyvkereskedelemben megszabható árrést. Számos termék kötött áras vagy jövedéki adóval terhelt, tehát ez nem példa nélküli a magyar és az európai gazdaságban, ahogy egy pénzügyi alap megteremtése sem, amely ilyen esetben a kiadókat kártalaníthatná – fűzte hozzá.
Hangsúlyozta: az Alexandra-csoport megszűnése magával ránthat számos könyvkiadót, éppen olyanokat, amelyek a minőségi könyvkiadás gerincét adják, de nem tudnak akkora árbevételt termelni, hogy egy ilyen válságot túlélhessenek. A magyar könyvszakma többsége tehát nehéz helyzetbe kerülhet, ami a könyvkínálat szűkülését is eredményezheti – mondta.
Jelezte: az Alexandra-hálózat megszűnésével könyvesboltjai a másik két nagy könyvcsoport kezébe kerülnek. A magyar könyvkiadásnak és a magyar irodalmi életnek azonban az az érdeke, hogy ne két-, hanem legalább hárompólusú legyen a magyar könyvkereskedelem a jövőben is.
A politikának és a kormánynak most a könyvkiadók mellé, nem a bedőlő könyvkereskedők mellé kell állnia – jelentette ki, hozzátéve: a magyar szellemi élet pluralizmusa is ezt kívánja meg.
Kifejtette: erre az egyik lehetőség, hogy az állam követelésvásárlóként megjelenik ezen a piacon, és így a felszámolásnál szerepet tud vállalni. Ehhez stratégiailag kiemelt vállalatnak kellene nyilvánítani azokat a cégeket, amelyeket a bedőlés fenyeget, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy az állam irányítsa a felszámolás folyamatát.
Lezsák Sándor, a Lakitelek Népfőiskola vezetője a megnyitón a népfőiskola sokrétű és összetett feladatáról szólt. Az elmúlt huszonöt évben követett alapelveik – amelyek szerint ha valamit elrontanak, azt ki kell javítani, valamint hogy mindent lehet jobban csinálni – egyben nemzetpolitikai alapelvek is, hiszen csak cselekvő és gondolkodó ember képes alakítani, formálni környezetét – mondta az Országgyűlés alelnöke.
