A kétszer másfél órás előadás delejező, lebilincselő világa már az első pillanatokban szinte beszippantja a nézőt. Szuggesztivitásának háttere többtényezős: a szinte akrobatikus színészi mozgás – Horváth Csabánál megszokott – dinamikája, a hozzá társuló groteszkséggel, ünnepélyességgel, thrillerszerű borzongással és meseszerűséggel egyszerre átitatott atmoszféra, a már említett filmszerűség s vele a hiteles közeg pontos megjelenítése – köszönhetően Benedek Mari autentikus jelmezeinek – mind ezt erősíti, akár a hatalmas energiákat mozgósító színészi játék.
A teljesség igénye nélkül emelünk ki közülük csupán néhány szereplőt: Nyakó Júlia vízfolyásként káromkodó, éles eszű rendőrezredes, akinek méltó társa a lefokozott, napjait alkoholmámorban töltő, sármos, a Belmondótól ismert zsaruvonásokat sem nélkülöző figura (Nagypál Gábor). Lovas Dániel célratörő és kegyetlen őrnagy a hideg korrektség álarcában, Horkay Barnabás tisztalelkű, naiv fiú, akit a gyilkosság lehetősége sem képes megrontani. Spilák Lajos pedig a kilencvenes évek élelmes vállalkozója, a magánrádió üzemeltetője. Ő az előadás zeneszerzője is.
