Egy házaspár, négy kéz: zongoramisszió

Közelebb jön a félelmetesnek hitt komolyzene: a Várnagy–Farkas művészpár segít megnyitni a közönséget.

– A legnehezebb a középiskolásokat elvarázsolni, hiszen őket rengeteg inger éri – meséli Farkas Zsolt. – Azok a pedagógusok, akik ezeket a gyerekeket elhozzák a koncertekre, emberfeletti munkát végeznek. Azzal az ellenkampánnyal, ami a másik oldalról éri a gyerekeket, nekünk csak akkor kell megküzdenünk, amikor ott vagyunk a koncerten, nekik viszont nap mint nap. Ennek ellenére tényleg felkészülten érkeznek a gyerekek, és a tanárok minden lehetőséget kihasználnak arra, hogy a diákjaik a kultúrának azt a szegmensét is megismerjék, ami nem ömlik rájuk mindennap a médiából – fogalmaz.

A házaspár szerint sok múlik azon, hogy az adott előadás megszólítja-e a gyerekeket vagy sem. A középiskolások reakciói valóban mások, mint a többi korosztályéi: amíg a felnőttek lelkesen hálálkodnak, a kicsik öleléssel, mosollyal hálálkodnak, addig a kamaszok sosem azonnal mutatják ki az érzéseiket. Rendszerint utólag jelentkeznek, bejelölik őket a Facebookon, ott írják meg nekik, hogy melyik vers vagy zenemű szólította meg őket. Gyakran fűzik hozzá mintegy mellékesen, hogy „egyébként én is zongorázom”.

A zongoraművész pár gyakran jár zenélni halmozottan hátrányos gyermekekhez is. Azzal a tudattal mennek hozzájuk, hogy nagy valószínűséggel ez lesz az első és utolsó, egyetlen kulturális élmény az életükben. – Sajnos élnek olyan körülmények között ma Magyarországon gyermekek, hogy soha nem látnak zongorát, soha nem találkoznak élő művésszel. Abból, ahogy búcsúzásnál integetnek az autó után, amíg az el nem tűnik, pontosan lehet érezni, hogy mennyit jelent ezeknek a gyerekeknek egy ilyen alkalom – mondja Várnagy Andrea.

Idén szeretnék folytatni kárpátaljai zenei kurzusukat is. Ennek első egyhetes alkalma óriási siker volt: száztíz tehetséges kárpátaljai fiatal vett részt rajta, és a kurzus a négykezes zongorázás köré épült ugyan, azonban zenész barátaiknak köszönhetően kiegészült más hangszerekkel is.

A hétvégét most Egerben töltik, ahol másodszorra tartják meg a ZeneKÉPzelet – Négykezes zongoraverseny és kurzus határok nélkül elnevezésű, koncertekkel színesített rendezvényt, amelynek egyik kiemelt célja a négykezes zongorázás népszerűsítése is. A művészpár ebben élen jár, és mint mondják, az idén mintegy 260 gyerek nevezett a nemzetközi versenyre, sokan az ő lemezeikről választottak műveket. – Ennél nagyobb elismerés nincs – teszik hozzá. A verseny szellemiségénél tudatosan törekedtek arra, hogy ne egymás ellen és egymás legyőzésére koncentrálva zenéljenek a gyerekek, mert a lényeg a közös játék öröme.

Új lemezük is a versenyhez időzítve jelent meg a napokban: a Van egy világ Szabó T. Anna verséről kapta a címét, Rudolf Péter szavalja a költeményeket. A lemezeik követték az életüket is: az első még kisgyermekeknek készült, majd egyre inkább a fiatalokhoz, felnőttekhez fordultak, és az is érdekes, hogyan szelídült az első felvételeken hallható elsöprő, fiatalos lendület az utóbbi korongokon mélységgé és tapasztalattá.