A kiállításon bele lehet lapozni Graham Green regényébe: ez alapján indult el Webb a Karib-térségbe. A kiállítás címe, A fény szenvedése pedig Goethe Színtanából vett idézet. „Webb erősen kötődik az európai kultúrához. Persze elődjének tartja a New York-i fotósokat is, sőt fiatal korában őket próbálta utánozni. Nem tudta még, mit akar, de érezte, hogy ez nem az ő hangja. Akkor még nem tudta, hogy a színekre van szüksége” – magyarázza Szarka Klára.
A Magnum fotósai között sok olyan riporter volt, aki inkább háborús tudósítással, politikai-társadalmi eseményekkel foglalkozott, de ez Webbre nem jellemző. A kiállításon talán csak egyetlen, Haitin készült képnek van konkrétabb politikai-történelmi vonatkozása – a tűz, amelyet látunk, a polgárháborúk emlékét hívja elő.
Azért egy mexikói–amerikai határon készített felvételnek nyilván óhatatlanul is van társadalmi vonatkozása – az itt készült Webb-képek híresnek számítanak. Bár a hetvenes-nyolcvanas években készültek, most is aktuálisak, hiszen a bevándorlás problémája és az arról való politikai beszéd sem szűnt meg, sőt: a frissen megválasztott amerikai elnök, Donald Trump egyik választási ígérete éppen az volt, hogy falat húznak fel a mexikói határon az illegális bevándorlás megfékezésére.
Webb a kiállítás megnyitóján azt mondta: nehezen beszél a képeiről – ha szóban el tudná mondani azt, amit képpel, nem is kellene fényképeznie.
