Amikor Alex Webb amerikai fényképész a hetvenes években először nyúlt színes filmekhez a fekete-fehér helyett, a legtöbben még úgy gondolták: magas szintű fotóművészeti alkotás nem is készülhet színesben. A színes felvétel csak valami édeskés, hamis, a drámaiságot elmosó dolog lehet. Webb volt az egyik első fotográfus, aki átlépett ezen, és ezzel stílust is teremtett. Haiti jelentette számára az áttörést: itt érezte először úgy, hogy nem tudja fekete-fehérben kifejezni magát, és ezzel elindult saját, egyedi stílusa felé, amelyről ma az egész világon ismerik, és mindenütt úgy tartják: csodálatosan bánik a fénnyel és a színekkel. A képeinek helyük van a legnagyobb amerikai magazinokban és a világ nagy művészeti galériáinak falán.
A képei értelmezhetők dokumentarista fotográfiaként, szociofotókként is, hiszen talán nincs is olyan felvétele, amelyen az ember ne jelenne meg. A legkülönbözőbb országokban fényképezett, és mindenhol az emberi alakokkal, hétköznapi, elkapott pillanatokkal próbálta megragadni az ország hangulatát.
A budapesti Műcsarnokban rendezett kiállításon aszerint csoportosították harminc év fotóit, hogy melyik országban készültek. Más hangulat, más fények, más színek tartoznak az egyes tájakhoz: Törökország, Németország, Haiti, Mexikó, Kuba képeit nemcsak a jellegzetes arcok és tájak miatt lehetetlen összekeverni, hanem emiatt a sajátos hangulat miatt is. Nem csak az országok különböznek, Webb is más-más szemmel tekint a különböző tájakra.
Az idén hatvanöt éves Alex Webb a magyar fotográfus, Robert Capa által idén hetven éve alapított Magnum Photos ügynökség tagja. A Magnumban mindig is jól megfértek egymással a fotóriporterek és a művészfotósok. Henri Cartier-Bresson, a Magnum első generációjának képviselője, akit Webb szellemi elődjének tart, egyáltalán nem napi tudósításokkal foglalkozott. Gyakorlatilag ugyanazt csinálta a negyvenes évek végétől, amit Webb.
„A Magnum ügynökség a humanista, dokumentarista ember- és életábrázolásra alakult, de ezen belül a sokszínűségre törekedett. Ez egy elit klub, a dokumentarista fotográfusok felsőháza. Nem véletlen, hogy ide kérte a felvételét Alex Webb. Fotótörténetileg ebbe az irányzatba sorolható. A Webb-féle »street photography«-t ma már sokan művelik, de eredetileg Alex Webb találmánya. Ő bizonyította be, hogy a színek hozzátesznek ezekhez a képekhez – ehhez persze az ő zseniális, egyéni látásmódja, nagy szakmai és általános műveltsége kellett” – mondja Szarka Klára fotótörténész, a Műcsarnokban rendezett kiállítás kurátora. Szerinte fontos, hogy Alex Webb egy filosz. „Zseniális ösztönös fényképészek is vannak, de egy ilyen nagy újító hullámot nem tudott volna elindítani Webb, ha nem ennyire tudatosan kezd fényképezni.”
A kiállításon bele lehet lapozni Graham Green regényébe: ez alapján indult el Webb a Karib-térségbe. A kiállítás címe, A fény szenvedése pedig Goethe Színtanából vett idézet. „Webb erősen kötődik az európai kultúrához. Persze elődjének tartja a New York-i fotósokat is, sőt fiatal korában őket próbálta utánozni. Nem tudta még, mit akar, de érezte, hogy ez nem az ő hangja. Akkor még nem tudta, hogy a színekre van szüksége” – magyarázza Szarka Klára.
A Magnum fotósai között sok olyan riporter volt, aki inkább háborús tudósítással, politikai-társadalmi eseményekkel foglalkozott, de ez Webbre nem jellemző. A kiállításon talán csak egyetlen, Haitin készült képnek van konkrétabb politikai-történelmi vonatkozása – a tűz, amelyet látunk, a polgárháborúk emlékét hívja elő.
Azért egy mexikói–amerikai határon készített felvételnek nyilván óhatatlanul is van társadalmi vonatkozása – az itt készült Webb-képek híresnek számítanak. Bár a hetvenes-nyolcvanas években készültek, most is aktuálisak, hiszen a bevándorlás problémája és az arról való politikai beszéd sem szűnt meg, sőt: a frissen megválasztott amerikai elnök, Donald Trump egyik választási ígérete éppen az volt, hogy falat húznak fel a mexikói határon az illegális bevándorlás megfékezésére.
Webb a kiállítás megnyitóján azt mondta: nehezen beszél a képeiről – ha szóban el tudná mondani azt, amit képpel, nem is kellene fényképeznie.
A kiállítás megnyitójával kezdődött el tegnap a Budapest Fotófesztivál. Az idén először megrendezett fesztivált a főváros karolta fel. A tervek szerint minden évben bemutatnak egy Webbhez hasonló fontos külföldi fotográfust a Műcsarnokban. Más kiállítások is nyílnak, egyebek között áprilisban a Várkert Bazárban magyar fotósok portréiból, március közepén a Budapest Projekt Galériában a görögországi nemzetközi fesztivál, a Photometria anyagából. A Webb-kiállítás a Műcsarnokban április 9-éig látható.
