Új színek, erősebb ritmikus hatás, a különböző népzenei elemek, a dzsessz, a latin és az aszimmetrikus ritmusok sikeres fúziója – egyre érdekesebb dalokkal jelentkezik a Makám. Krulik Zoltán meg tudott újulni, és a Szerelem című lemezen az utóbbi időszak beérett stílusbeli változásai mind megjelennek, persze ismét továbbgondolva.
Kezdve azzal, hogy 56. szám alatt egy egészen különleges rabéneket vettek a lemezre, mintegy ráadásként, az 1956-os forradalom hősei előtt tisztelegve. A különböző erdélyi zenei hatások, hangsorok, motívumok, dallamszerkesztési elvek több tájegységet fésülnek össze, ugyanakkor Krulik Zoltán egyik jellegét sem adja fel, inkább párhuzamosan futtatja őket. Erősen ritmikus a kíséret, ami kiemeli az énekhang erejét.
Nem kis bátorság kell ahhoz, hogy valaki a legközismertebb népdalokhoz, különösen már mások által is feldolgozott világzenei slágerek alapanyagához nyúljon, és abból készítsen egy egészen új interpretációt. Ilyen például a Hidegen fújnak a szelek kezdetű népdal, amelyet annak idején a Muzsikás tett valódi slágerré, talán nincs is olyan ember a Kárpát-medencében, aki ne tudná elénekelni. Krulik azonban egészen mást hoz ki ebből a dalból, más hangulattal, más közegbe építi a dallamot, a végeredmény annyira más, hogy legkevésbé sem érezzük koppintásnak vagy utóérzésnek.
Ugyanígy új szemüvegen keresztül mást láthatunk bele a Gyere ki te című dalba, hiszen ezt mind a Besh o Drom, mind a Kormorán feldolgozta, és alighanem mindkét verzió ott zúg a fülünkben, miközben népszerű a moldvai népdal autentikus előadása is. A Makámnál egészen új, sokkal lágyabb színezetet kap a dallam, ezáltal a szövegnek is teljesen más síkját érzékeljük. A Duna vize ugyancsak népszerű moldvai dallam, ahogy a Fúdd el, jó szél kezdetű is, és ezeket szintén gyakran dolgozzák fel kisebb-nagyobb ismertség mellett. Krulik Zoltán azonban megmutatja, hogy a népzene végtelen lehetőséget biztosít: teljes értékű az ő értelmezése is, amelyben itt-ott populárisabb elemek is felbukkannak, mégsem érezzük hatásvadásznak a megközelítését.
Mindezt azonban nem tudná megvalósítani, ha nem állna mögötte olyan kvalitású énekes, mint Korzenszky Klára, aki tulajdonképpen a Makám lelke. Az autentikus népzene világát alaposan kitanulva, a néptáncon keresztül a népzene belső örömét megérezve, ugyanakkor egyéb tanulmányai és világlátása révén a zenét globális egységben látó Korzenszky Klára rendkívül hajlékonyan, sokszínűen bánik az énekhangjával, a hegedűs Kuczera Barbarával alkotott duójuk is emlékezetes és sajátos szín a lemezen, amely már az első számok alatt magával ragadja a hallgatót.
Amikor a Makám évekkel ezelőtt újjáalakult, Krulik Zoltán zeneszerzői szempontból érezhetően megtáltosodott, ami biztosan az együttes belső összhangjából és a zenészek szakmai tudásából, kreativitásából fakad. Kiváló fúvós ugyanis Eredics Dávid, akár szaxofonon, akár klarinéton, akár kavalon halljuk, pontos és biztos alap Boros Attila basszusa, ahogy tökéletesen lehet építeni Keönch László ütőhangszeres és Badics Márk dobjátékára is.
