Az artisztikus túlzásoktól szorongóknak is bátran ajánljuk az előadást, mert a vezérlőelv a visszafogott arányosság. Koncert és színház kettő az egyben ez, ahol a két szekció pont egészségesen támogatja meg egymást, miközben külön is megáll a lábán. A zenei repertoár gerincét a friss album dalai adják, de beköszönnek régebbi szerzemények is. Rendkívül erős része a darabnak maga a konferencia, amit azért kell megrendezni, mert a főhős kissrác letargiába fordult anyja minden kérdésre, amely azt feszegeti, mi van vele, azt feleli: semmi. Földes Eszter színésznőként, bábosként, árnyjátékosként brillíroz, és nehéz eldönteni az-e a csúcspont, amikor Dzsenifer léggömbökön elrepül, vagy a Földre című Kiscsillag szám rap betétje, ami a „jó” Geszti műve is lehetne, ha kifejlődött volna a jó Geszti, aki nem áldozza fel a belbecst a külcsín oltárán. Ilyesfélék hangzanak el: „Hogy lenne értelmezhető a nem létező? / Vajon a semmiség megsemmisíthető? / A semmi nélkül a mindenség csak egy színtelen kifestő / Jobb mindent tudni a semmiről? / Mint semmit sem tudni mindenről?”
Nem ígérjük, hogy válaszok is születnek, de a legtöbb konferenciával már csak így van ez. Annyit azért elárulhatunk, anya és fia kapcsolatának végül jót tesz, hogy kibeszélik a semmit. Konklúziónak pedig ez is valami.
