Elhunyt William Powell, aki The Anarchist Cookbook (Az anarchisták szakácskönyve) címmel írt hírhedt útmutatót a bombagyártásról – közölte a The Guardian. A szerző hat hónappal ezelőtt, július 11-én halt meg, miközben családjával nyaralt a kanadai Új-Skócia tartományban. Hatvanhat éves volt. A gyászhír csak most, egy, az életéről készült dokumentumfilm, az American Anarchist végén került nyilvánosságra.
Powell óriási vihart kavart könyve, Az anarchisták szakácskönyve 1971-ben jelent meg először. Az ábrákkal, útmutatókkal megspékelt mű gyakorlati tanácsokat ad azoknak, akik bombákat, házi fegyvereket kívánnak összeállítani, és még azt is bemutatja, vadászpuska hogyan alakítható át rakétavetővé. A mű megírásában a Richard Nixon elnöksége, illetve a vietnami háború alatt érzett dühe inspirálta. A kutatásait a New York-i Közkönyvtárban folytató dühös tinédzser még tovább is ment, és olyan illegális eljárások mikéntjét magyarázta el, mint amilyen a telefonhálózatokba való behatolás is volt. Emellett a vietnami háború ellen tiltakozó fiatalokra jellemző módon azt sem hagyhatta ki, hogyan kell LSD-t előállítani.
Természetesen a mű hamar nagy botrányt kavart, több országban be is tiltották a terjesztését. Ennek ellenére, vagy éppen ezért több mint kétmillió példányt adtak el belőle, és az interneten is elérhető.
Az anarchisták szakácskönyvét számos terrortámadással, iskolai lövöldözéssel összefüggésbe hozták. Legutóbb 2013-ban, mikor Karl Pierson megölte egy osztálytársát, majd magát is Denverben. Az elkövető korábban a könyvből tájékozódott a házi fegyverkészítésről.
A történtek után Powell ismét a könyv forgalomból való kivonását kérte. Véleménycikket is közölt a The Guardianben, azt állítva: dühös volt, másoktól elidegenedett, de már látja, hogy súlyosat tévedett. Szerinte ugyanaz az irracionális elgondolás vezérelte, mint az Egyesült Államokat Vietnamban és Irakban, hogy az erőszak megelőzésére megengedett erőszakot alkalmazni. Mint írta, ő is látja ennek iróniáját.
1971-ben, a könyv megjelenése után nem sokkal még nem látta, azt írva: utálja a szimbolikus tiltakozást, amit a „gyenge, liberális eunuchok” sajátjának tart. Szerinte ha valaki tényleg tenni akar valamit, nem kellene azzal prostituálnia magát, hogy azt csak szimbolikusan teszi. 1976-ban viszont megtért, és küzdeni kezdett a könyv forgalomból való kivonásáért. Hiába, mert a jogok a kiadó, Lyle Stuart nevén voltak.
Később Afrikában és Ázsiában tanított, segítve a tanulási kihívásokkal küzdő gyerekeket. 2010-ben feleségével alakított nonprofit szervezetet, támogatva a diszlexiás, ADHD-s vagy épp autista gyerekek oktatását.
