Aligha akad olyan a kortárs magyar irodalomtörténetből, akit jobban foglalkoztatott volna a kánonok kialakulásának kérdése Szegedy-Maszák Mihálynál. A tavaly nyáron elhunyt, Széchenyi-díjas egyetemi tanár az összehasonlító irodalomtudomány professzora volt, nagyjaink hírét vitte amerikai vendégoktatóként. Így a gyakorlatba ültetve, ami elméleti munkáinak központi témáját adta. Amiről tanulmányokat, kötetet jegyzett, például a kilenc éve a Kalligramnál kijött Megértés, fordítás, kánont vagy az Irodalmi kánonokat 1998-ban.
Nem meglepő így az sem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya, valamint az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete által március 16–17-én tartott emlékkonferencia a narratíva, a kánon és a fordítás kérdései köré szerveződött. Hiszen a nemzeti és egyetemes kánon közti összekötő elem a fordítás és annak kérdése, az lehetséges-e teljes pontossággal, az eredeti szöveg jelentésének átmentésével.
Amikor irodalmi kánonokról esik szó, sajnos továbbra sem ritka, hogy öt percen belül már a kultúrharcnál járunk, és politikai oldalak vívják tovább véget nem érő háborúikat. A kánonok itt valami rendíthetetlen, irtózatos dolognak tűnnek. Ki újra felpanaszolja, hogy kedvence, például Wass Albert politikai okokból nem lehet a kánon része, ki rögtön kontrázik, hogy a másik csak politikai okokból tenné oda. S megint más már Louis-Ferdinand Céline-t, Szabó Dezsőt, Tormay Cécile-től A régi házat is levenné a polcokról politikai okokból, miközben irodalmi értékük egyértelmű. A kánon valami közel sem organikusan kialakuló dolognak sejlik itt fel: mintha csak egy irodalmi sikerlista lenne, tíz könyv, amit négy ember felhelyezett oda.
Pedig mi sem lehet alapvetőbb, mint a kánonok folyamatos alakulása, illékonysága. „Olvasni annyit jelent, mint megtagadni olyan kánonokat, amelyeket elődeink alakítottak ki” – írta a professzor Kánon és de(kon)strukció című szövegében. Sőt a kánonok már megalkotásuk pillanatában érvényüket vesztik – említette fel a konferencián Imre László a tavaly elhunyt irodalomtörténész gondolatait értékelve. És megannyi probléma felléphet, sorolta a tavaly Széchenyi-díjat átvett előadó. Ady Endrét például a modernség vagy a romantika felől közelítsük? Utóbbi a megkésettségét mutathatja, s a félreértése is lehet a romantikán túllépő Adynak.