„Persze cseppeket nem fogunk árulni”

Az Európa-szerte népszerű magyar The Moon and the Nightspirit zenekar tagjaival beszélgettünk.

„Mi valóság idelenn, káprázat odafent, / én elmúlok idelenn, s megszületek odafent” – az Idebenn című szám sorainál hívebben nem is lehetne összefoglalni a The Moon and the Nightspirit által keltett érzéseket, azt a hangulatvarázslatot, amelyet a zenekar igyekszik átadni zenéjével, szövegeivel. Neofolk ez, de valójában épp annyi a középkori hatás náluk, mint a klasszikus zenei, s maguk ódzkodnának is a folk megjelöléstől. Hiszen nincsenek tradicionális népi hangszerek, nincs meg számtalan olyan dolog, amely az ide sorolt előadóknál igen. A magyar zenekar már tizennégy éve létezik, s mára külföldi népszerűsége túl is szárnyalta a hazait. Nem csoda, hogy március 1-jei, budapesti lemezbemutató koncertjük után Krakkóba, Poznanba, Párizsba veszik az irányt, s ott lesznek nyáron a német Prophecy Festen is, egyetlen magyar fellépőként. Azon az évente megtartott rendezvényen, amelyet a német kiadó, a Prophecy szervez, s ahol felvonulnak az európai posztzenék legszínvonalasabb, legkülönlegesebb képviselői. Azok, akikkel mára nyugodtan említhető egy sorban Tóth Ágnes és Szabó Mihály csapata mind értékteremtésben, mind kontinentális ismertségben. A két alapító taggal a düreres koncert után ültünk le beszélgetni.

Miről másról, mint az új lemezről, amely már a hatodik a sorban. Két éve a Mandinernek arról beszéltek még, hogy valami különlegeset, szokatlant terveznek, adódott is a kérdés, hogy ezt sikerült-e végül meglépni. „Elhagytuk azokat a sémákat, amelyek a pagan folk stílusra jellemzőek, próbáltunk bevinni másféle, például komolyzenei elemeket” – erősítette meg Szabó Mihály a korábban elhangzottakat. Változtattak a hangszerelésen is, sokkal több szerepet kapott a zongora, ahogy más klasszikus hangszerek is. „Tartalmilag ez nem jelent átalakulást?” – kérdeztem. Merthogy azért szövegileg is illeszkedhet rájuk a jelző: megjelenik náluk minden, ami csak elképzelhető, szarvaslélektől kéregbölcsőn át holdtáncig és öregerdőig. „Inkább természetközelit mondanánk, a pogány félreérthető lehet” – jegyezte meg Szabó Mihály. Szerinte olyan értelemben lehet csupán pogány a zenéjük, hogy régi, akár kereszténység előtti bölcsességekre épül. „De kereszténységellenes éle ennek semmiképp sincs” – tette hozzá.

A Metanoia címmel is az aranykor visszatértére utalnak, a gyökerekhez való visszatérésre. De mit érthetünk itt aranykoron? Szabó Mihály szerint a spiritualitás elérését, de nem feltétlenül a régi idők, inkább csak valami tiszta állapot tekintetében. Hamvas Béla művei adják az ihletet, az ő metafizikája fontos számukra, és még az új lemez borítóján is szerepel egy idézet a filozófustól. E szerint „az aranykor nem történeti korszak, hanem állapot”.

Mit kezdjünk viszont azzal, hogy mindeközben vannak olyanok, akik másféle aranykorról beszélnek, ezoterikus üzeneteket közvetítenének, de közben csak a legdurvább ködevésig jutnak el? Szabó szerint nyilván nekik semmi közük az ilyesmihez, a zenekar egy alaptudáshoz ragaszkodik, annak igyekszik megőrizni a tisztaságát. „Persze nem az a célunk, hogy cseppeket áruljunk” – mondta, hozzátéve, hogy nem megváltoztatni vagy téríteni akarnak, inkább csak segíteni rátalálni a Hamvashoz hasonló forrásokra. Vagy Weöres Sándorra, akinek a játékosságát tekintik mércének, s már Az első tündér megidézése daluk címében is igyekeztek megmutatni a hatását.

Tóth Ágnes a tematika kapcsán úgy látja: ez adja a zene őszinteségét, ezzel mutatják meg, kik is ők legbelül, s milyen mély tartalmakat lehet megismerni az életben. „Igyekszünk is, hogy egyre kevésbé szorítsuk magunkat korlátok közé” – utalt már a hangszerelésbeli változásokra, valamint a zenéjük nyújtotta szabadságra is.

Weöres és Hamvas mellett pedig Bartók Béla iránymutató számukra, s említik az orosz zeneszerzőt, Szofija Gubajdulinát is. És amikre nem is gondolnánk: olyan csapatok régi korszakai is fontosak számukra, mint a My Dying Bride és a Tiamat – sötét, fájdalmas zenék ezek, amelyek inkább a keményebb dallamok kedvelői számára kedvesek. Más közegbe jutnak el a német kiadójuk által is, de ennek csak örülnek. Ahogy a külföldi rajongóknak is: legalább százötvenen azért minden nagyvárosban összejönnek, a lengyel és a francia zenehallgatók pedig Tóth Ágnes szerint leginkább a magyar nyelv tündéri hangzását, különlegességét emelik ki. Persze ebben a tündéri hangulatban azért része van a Moon and the Nightspirit éteri, emelkedett jellegének is. A Prophecyvel öt lemezre szól a szerződésük, a Metanoia a második a 2014-es Holdrejtek után. A hetedik nagylemez még várat magára, most a koncertezés időszaka kezdődik számukra.