Szabadság Kossuth szomorú szemeivel

A Magyar Nemzeti Múzeumban bemutatták Kossuth 1852-es dagerrotípiáját és Oroszhegyi Józsa emlékpoharát.

A képről ugyan egy szomorú és csalódott Kossuth néz ránk, de ha tiszta lelkiismerettel nézünk szembe vele, akkor talán enyhülni fog a tekintete – ezt Gerhardt Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke mondta, miután kicsit elmélyedt a „kell-e firtatni a vételárat, ha nemzeti kincsek visszaszerzéséről van szó” témakörében. De ne szaladjunk ennyire előre, és ne törjük meg az ünnepi hangulat komolyságát holmi összegekkel való dobálózással!

Hiszen komolyan vette – joggal, tegyük hozzá – mind a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM), mind az MNB Értéktár programja is azt a hétfői sajtótájékoztatót, amelyen egy újonnan vásárolt és egy frissen adományozott tárgyat mutattak be az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kapcsán a múzeum igazgatója, Varga Benedek és az MNB Értéktár programjának vezetője, Gerhardt Ferenc jelenlétében. Volt is okuk az emelkedettségre, mivel egy Kossuth Lajosról készült dagerrotípiáról és a márciusi ifjak egyike, Oroszhegyi Józsa által a börtönévei alatt faragott emlékpohárról esett szó.

Varga Benedek azt emelte ki, hogy a múzeum a benne látható, 1848–49-hez kötődő tárgyakon felül egyébként is ikonikus helyszíne a szabadságharcnak, amely tulajdonképpen nincs is olyan távol tőlünk az időben. Mondta ezt azért, mert a dagerrotípia mint fotográfiai eljárás akkor már képes volt a valóság ábrázolására, s így születhetett meg az a felvétel is, amely Kossuth Lajost ábrázolja, és amely most az MNB Értéktár programjának köszönhetően letétbe került a Nemzeti Múzeumba. – Mintha Kossuth a szemünkbe nézne – mondta Varga Benedek, és hozzátette: ezt sajnos csak rövid időszakokra teheti, mert a dagerrotípia mind a fényviszonyokra, mind a páratartalomra, mind pedig a hőmérsékletre rendkívül érzékeny.

Gerhardt Ferenc már tavaly decemberben, a Breuer Marcell építész és formatervező tárgyalóasztala köré szervezett kiállítás megnyitójakor megemlítette a dagerrotípia megvásárlását az Iparművészeti Múzeumban, és most büszkeséggel töltötte el, hogy a terv sikerült. Azonban, mint mondta, nem szereti azokat a kérdéseket, amelyek arra irányulnak, hogy melyik tárgy mennyibe került, mert szerinte az a lényeg, hogy végre itt vannak. Még szerencse, hogy ezzel a problémával – azzal, hogy Gerhardt nem szereti, ha összegekről kérdezik – nem kellett szembenéznünk, ugyanis a dagerrotípia ára nyilvános adat: 23 ezer amerikai dollárért vásárolták meg. Azonban, tesszük hozzá magunkban kicsit kekeckedve, ha valóban nem számítana az összeg, akkor már régen megvehették volna Pákh Imrétől Munkácsy Mihály Golgota című festményét, s nem lett volna belőle hercehurca.

Hogy Kossuth rögzített tekintete mitől és hogyan enyhülne meg, azt persze nem tudhatjuk, de annyi bizonyos, hogy ha nem vigyázunk rá, akkor a dagerrotípia egészen egyszerűen elfeketedik, Kossuth apánknak pedig nemcsak a tekintete, de mindene eltűnik róla. Az MNM fotótárának vezetője, Lengyel Beatrix ezért külön kiemelte azt a biztonsági rendszert, amely éjjel-nappali megfigyelést és riasztást tesz lehetővé, tehát ha bármi történne, akkor azonnal riasztani tudják a múzeum illetékeseit.

Kossuth Lajosról egyébként 1852-ben Bostonban, Southworth & Hawes galériájában készült ez a felvétel, az eseményről egy helyi napilap, a Boston Daily Evening Transcript is beszámolt. Mérete 11 x 8 centiméter, de nagy felbontású reprodukciója hamarosan felkerül az MNM honlapjára is, ahol bárki szabadon megnézheti. Az eredetit pedig holnaptól tekinthetik meg április 2-ig az MNM Pulszky-termében.

A sajtótájékoztató egy valóban megható pillanattal zárult: a márciusi ifjak egyike, Oroszhegyi Józsa a börtönévei alatt faragott magának egy fapoharat, s azt leszármazottai a mai napig megőrizték. A Nemzeti Múzeum számára végül Endrődi Júlia történész adományozta most az emléktárgyat, hogy ezzel is felhívja a figyelmet azokra, akiket a márciusi ifjak közül elfelejtett az emlékezet. – Mert amikor Kossuthot Amerikában fényképezték, akkor Oroszhegyi Józsa sok-sok társával éppen a börtönben ült – mondta Endrődi.