Az első tíz évben éltük meg leginkább a rock and rollt, jóval többet buliztunk annál, hogy mindenre pontosan emlékezzünk – felelte Lukács László arra a kérdésre, hogy vajon hányadik koncertjük lesz a sportarénás fellépés. – De úgy ezeröt-ezerhatszáz környékén járhatunk, ami 28 év alatt nem rossz. Az együttes mára egyetlen megmaradt alapító tagja elárulta, az április 28-i fellépés mérföldkő a zenekar életében, hiszen először lépnek fel önállóan a Sportarénában. Az eseményre így különleges látvánnyal készülnek, a színpadot a küzdőtér közepén állítják fel, amit így a közönség teljesen körülölelhet, a zenekar pedig a folyamatosan körbe forgó dobot követve játszik majd mind a négy égtáj felé.
Bár az első évek emlékezetében, mint kiderült, vannak sötét foltok, a Tankcsapda életében sok minden megváltozott azóta. Amíg egy sor rocker pusztította el saját magát az elmúlt évtizedekben, addig Lukácsék az évek múlásával lassan visszavettek a bulizásból. – Persze, piálós „szemétláda” rockerekből nem lettünk hirtelen buddhista szerzetesek. De nekünk a rock and roll nem cél, hanem eszköz az önkifejezésre. Amikor úgy éreztem, hogy az egészségemet teszem kockára a bulizással, vagyis veszélybe sodrok mindent, amiért küzdöttem, akkor visszavettem a tempóból. Különben sem azért rúgtam be, hogy valami elől meneküljek, hogy valamit elfelejtsek, hanem mert jólesett. De ha hátráltatja a munkát, akkor gond nélkül elengedem.
Ez a fegyelem minden szenvedélyre érvényes. Lukács elmondta, a Tankcsapda érdekében tíz aktív év után abbahagyta az ejtőernyőzést is. – Kétszer is komolyan összetörtem magam, ami felülírta a zenekar életét, ezt a luxust pedig nem engedhettük meg. Baromira hiányzik, a mai napig álmodom vele, mégis búcsút kellett intenem neki.
A Tankcsapda sikerének titkát is ebben a a tudatosságban találjuk meg a frontember szerint. – A zenekar életében mindennek ideje van, egy ekkora show-ra például most készültünk fel – hangsúlyozta Lukács. – Akár ösztönösen, akár tudatosan, de a legtöbbször a jó időben léptük meg a szükséges lépéséket. Az első években persze sokkal több volt az ösztön és kevesebb a tervezés, idővel aztán egyre tudatosabbak lettünk, hiszen akkor már egy meglévő alapra építkezhettünk. Egy induló zenekar olyan, mint egy zöldmezős beruházás, ahol nincs semmi, csak a pusztaság. Amikor elkezdesz építkezni, onnan már könnyebb a dolog, hiszen látod, hogy hol áll a ház, és tudod, hogy arra kell felhúzni a második szintet. Ez a tudatosság azonban csak a márkanév építésénél érvényesül. Egy zenekar lényege a dalszerzés, és ebben ma is ugyanolyan ösztönösen működünk, mint a legelején.
Huszonnyolc év alatt a Tankcsapda egy egyszerű punk bandából a legnépszerűbb magyar rockzenekarrá vált. Ám a siker nem érte váratlanul a zenészeket. – Akár közhely, akár nem, a Tankcsapda egy valóra vált álom – mondta Lukács László. – De ez az álom sosem tűnt irreálisnak. Már a zenekar a megalakulásakor is éreztük, hogy képesek lehetünk eljutni oda, ahol most tartunk. Igaz, ebben az első néhány évben rajtunk kívül kevesen hittek.
Persze népszerűségnek komoly ára van. Ahogy nőtt a rajongótábor, úgy vált egyre megosztóbbá a zenekar. Sokak szerint Lukácsék eladták magukat, hiszen egy valódi rock banda nem engedheti meg magának, hogy a Soproni Sörgyár hivatalos sört készítsen számukra, és a lemezeiket a Mol-kutakon terjesszék. Az énekes azonban elárulta, a kritikákkal a kelleténél többet nem foglalkoznak, de nem hagyhatták szó nélkül a támadásokat. Az előző albumukon szereplő Köpök rátok című dal elég pontosan összefoglalja, hogy mit gondolnak a fanyalgókról. – De ennyi, nincsenek álmatlan éjszakáink emiatt.
– Csak akkor lehet szintet lépni, ha szembemegyünk az ismeretlennel, ha néha bevállaljuk a rizikósnak tűnő dolgokat is. Akik ránk sütik a bélyeget, hogy eladtuk magunkat, egyszerűen csak nem elég bátrak ahhoz, hogy megtegyék azt, amit mi. És itt nem csak zenészekről beszélek. Lehet a kocsmában keseregni azon, hogy miért nem mentem oda ahhoz a csajhoz, de sokkal jobb megszólítani, és aztán boldog családként élni. Mi a céljaink érdekében meghoztunk bizonyos döntéseket, és ha valaki emiatt támad nekünk, nem rólunk mond véleményt a kritikával. De akit igazán érdekel a zenekar, az nem foglalkozik a hülyeségekkel, hanem meghallgatja a dalainknak, eljön a koncertjeinkre, örül neki, hogy ott tud csajozni és pasizni, hogy megihat néhány sört, és táncolhat vagy pogózhat. Egy rockzenekarnak ennél nincs szüksége többre.
A felhőtlen hangulat mögött ugyanakkor komolyabb, és helyenként komorabb filozófia bújik meg. Lukács László a Tankcsapda védjegyévé vált dalszövegei esetenként komoly társadalomkritikát fogalmaznak meg. – A napi politikával nem foglalkozunk, de a közélettel annál inkább. Minden, ami körbevesz bennünket, hatással vannak ránk, és az a zenénkben is megjelenik természetesen – hangsúlyozta a dalszerző. – A világ nem jó irányba megy, semmilyen értelemben sem. Bármerre nézek, látok olyan dolgokat, amelyek egyre szomorúbbá teszik az életünket.
Talán ennek is köszönhető, hogy a szövegekben megfogalmazott kritika is súlyosabbá vált, mint korábban, vetettük fel a frontembernek. – Az embert huszonéves korában jobban érdeklik a nők és a pia, mint kétszer annyi idősen. Ma már nem akarok feltétlenül minden nőt megkapni, és nem megyek el minden éjszaka egy-egy buliba. Ezzel párhuzamosan sokkal több dologra kapom fel a fejem, sokkal több dolog ér el hozzám a világból. És ezek nagy része nem ad okot túlzott optimizmusra.
A napi politikától nem véletlenül tartják távol magukat – emelte ki az énekes. A rajongóik jól tudják, hogy soha nem foglaltak állást, nem tették le a voksukat jobb- vagy baloldali pártok mellett. – Pontosan azért, mert nem akarjuk a Tankcsapda közönségét politikai irányok szerint felosztani. Akik szeretik a zenénket és eljönnek a koncertjeinkre, azok megtisztelnek bennünket, ezért sem tehetjük meg, hogy ideológiák alapján mondunk róluk véleményt.
A dalszerző nem foglal állást vallási kérdésekben sem, annak ellenére, hogy a téma évek óta foglalkoztatja, istenkeresésének nyomai pedig a dalokban is felfedezhetők. Erről azonban nem szívesen beszél. – Ha most elkezdeném elemezni, hogy mit jelentenek az istenes utalások, az csak egy hamis póz lenne – hangsúlyozta Lukács László. – Amit el akartam, el akarok mondani, az az utolsó betűig benne van a dalokban, mindenki úgy értelmezi, ahogy szeretné. Nem egy deklarált irányzat tantételei szerint élem az életem, nem sorolom magam egyik egyházhoz sem, és főként nem ez alapján ítélem meg a többi embert.
A 28 éves pályafutás kapcsán óhatatlanul is felvetődik a kérdés, meddig lehet ezt csinálni, és mi lesz a zenekar után? – A Tankcsapda előtt is volt élet, és utána is lesz – válaszolta Lukács László. – Más kérdés, hogy mi ezt a halálunk pillanatáig nyomni fogjuk, így aztán nem gondolkodom azon, hogy mit csinálok majd, ha már nem lesz a zenekar, mert akkor már én sem leszek.
Ennél rövidebb távon azonban az együttesnek komoly tervei vannak. Nem sokkal az arénás koncert után Ausztráliába utaznak, és május 3-tól 7-ig három koncertet adnak három nagyvárosban. Lukács kiemelte, a külföldi fellépések elsősorban a helyi magyar közösségnek szólnak. – A Tankcsapda egy magyar zenekar. Fontosnak érezzük ezért, hogy mindenhova eljussunk, ahol értik, amit énekelek.
A magyar nyelv pedig alapvető a zenekar életében. – Próbálkoztunk angol szövegekkel, de hamar rájöttünk, hogy az nem a mi utunk. Fatalista vagyok, azt gondolom, hogy azért születtünk Magyarországra, mert ide kellett születnünk, és az a dolgunk, hogy magyarul énekeljünk.
