A rock and roll nem cél, csak eszköz

Lukács László, a Tankcsapda frontembere tudatosságról, politikáról, vallásról és fatalizmusról.

Huszonnyolc év alatt a Tankcsapda egy egyszerű punk bandából a legnépszerűbb magyar rockzenekarrá vált. Ám a siker nem érte váratlanul a zenészeket. – Akár közhely, akár nem, a Tankcsapda egy valóra vált álom – mondta Lukács László. – De ez az álom sosem tűnt irreálisnak. Már a zenekar a megalakulásakor is éreztük, hogy képesek lehetünk eljutni oda, ahol most tartunk. Igaz, ebben az első néhány évben rajtunk kívül kevesen hittek.

Persze népszerűségnek komoly ára van. Ahogy nőtt a rajongótábor, úgy vált egyre megosztóbbá a zenekar. Sokak szerint Lukácsék eladták magukat, hiszen egy valódi rock banda nem engedheti meg magának, hogy a Soproni Sörgyár hivatalos sört készítsen számukra, és a lemezeiket a Mol-kutakon terjesszék. Az énekes azonban elárulta, a kritikákkal a kelleténél többet nem foglalkoznak, de nem hagyhatták szó nélkül a támadásokat. Az előző albumukon szereplő Köpök rátok című dal elég pontosan összefoglalja, hogy mit gondolnak a fanyalgókról. – De ennyi, nincsenek álmatlan éjszakáink emiatt.

– Csak akkor lehet szintet lépni, ha szembemegyünk az ismeretlennel, ha néha bevállaljuk a rizikósnak tűnő dolgokat is. Akik ránk sütik a bélyeget, hogy eladtuk magunkat, egyszerűen csak nem elég bátrak ahhoz, hogy megtegyék azt, amit mi. És itt nem csak zenészekről beszélek. Lehet a kocsmában keseregni azon, hogy miért nem mentem oda ahhoz a csajhoz, de sokkal jobb megszólítani, és aztán boldog családként élni. Mi a céljaink érdekében meghoztunk bizonyos döntéseket, és ha valaki emiatt támad nekünk, nem rólunk mond véleményt a kritikával. De akit igazán érdekel a zenekar, az nem foglalkozik a hülyeségekkel, hanem meghallgatja a dalainknak, eljön a koncertjeinkre, örül neki, hogy ott tud csajozni és pasizni, hogy megihat néhány sört, és táncolhat vagy pogózhat. Egy rockzenekarnak ennél nincs szüksége többre.

A felhőtlen hangulat mögött ugyanakkor komolyabb, és helyenként komorabb filozófia bújik meg. Lukács László a Tankcsapda védjegyévé vált dalszövegei esetenként komoly társadalomkritikát fogalmaznak meg. – A napi politikával nem foglalkozunk, de a közélettel annál inkább. Minden, ami körbevesz bennünket, hatással vannak ránk, és az a zenénkben is megjelenik természetesen – hangsúlyozta a dalszerző. – A világ nem jó irányba megy, semmilyen értelemben sem. Bármerre nézek, látok olyan dolgokat, amelyek egyre szomorúbbá teszik az életünket.

Talán ennek is köszönhető, hogy a szövegekben megfogalmazott kritika is súlyosabbá vált, mint korábban, vetettük fel a frontembernek. – Az embert huszonéves korában jobban érdeklik a nők és a pia, mint kétszer annyi idősen. Ma már nem akarok feltétlenül minden nőt megkapni, és nem megyek el minden éjszaka egy-egy buliba. Ezzel párhuzamosan sokkal több dologra kapom fel a fejem, sokkal több dolog ér el hozzám a világból. És ezek nagy része nem ad okot túlzott optimizmusra.

A napi politikától nem véletlenül tartják távol magukat – emelte ki az énekes. A rajongóik jól tudják, hogy soha nem foglaltak állást, nem tették le a voksukat jobb- vagy baloldali pártok mellett. – Pontosan azért, mert nem akarjuk a Tankcsapda közönségét politikai irányok szerint felosztani. Akik szeretik a zenénket és eljönnek a koncertjeinkre, azok megtisztelnek bennünket, ezért sem tehetjük meg, hogy ideológiák alapján mondunk róluk véleményt.

A dalszerző nem foglal állást vallási kérdésekben sem, annak ellenére, hogy a téma évek óta foglalkoztatja, istenkeresésének nyomai pedig a dalokban is felfedezhetők. Erről azonban nem szívesen beszél. – Ha most elkezdeném elemezni, hogy mit jelentenek az istenes utalások, az csak egy hamis póz lenne – hangsúlyozta Lukács László. – Amit el akartam, el akarok mondani, az az utolsó betűig benne van a dalokban, mindenki úgy értelmezi, ahogy szeretné. Nem egy deklarált irányzat tantételei szerint élem az életem, nem sorolom magam egyik egyházhoz sem, és főként nem ez alapján ítélem meg a többi embert.

A 28 éves pályafutás kapcsán óhatatlanul is felvetődik a kérdés, meddig lehet ezt csinálni, és mi lesz a zenekar után? – A Tankcsapda előtt is volt élet, és utána is lesz – válaszolta Lukács László. – Más kérdés, hogy mi ezt a halálunk pillanatáig nyomni fogjuk, így aztán nem gondolkodom azon, hogy mit csinálok majd, ha már nem lesz a zenekar, mert akkor már én sem leszek.

Ennél rövidebb távon azonban az együttesnek komoly tervei vannak. Nem sokkal az arénás koncert után Ausztráliába utaznak, és május 3-tól 7-ig három koncertet adnak három nagyvárosban. Lukács kiemelte, a külföldi fellépések elsősorban a helyi magyar közösségnek szólnak. – A Tankcsapda egy magyar zenekar. Fontosnak érezzük ezért, hogy mindenhova eljussunk, ahol értik, amit énekelek.

A magyar nyelv pedig alapvető a zenekar életében. – Próbálkoztunk angol szövegekkel, de hamar rájöttünk, hogy az nem a mi utunk. Fatalista vagyok, azt gondolom, hogy azért születtünk Magyarországra, mert ide kellett születnünk, és az a dolgunk, hogy magyarul énekeljünk.