Már előre tele volt vele az internet gazdagon illusztrálva: Júdás megcsókolja Jézust. Igen, csak nem homoerotikus csókkal. Egy szivárványos esernyő is feltűnik a keresztet formázó színpadon, még sincs semmiféle nemi orientációra utaló jelenet, és a meglehetősen konzervatívan viselkedő Mária Magdolna Jézus iránti rajongása sem szerelem. Persze vannak zsákutcák is: Szent Péter próbálkozik Mária Magdolnánál, Mária pedig idegesítő piócaként próbálja hazarángatni az eszelősnek hitt fiát. A Passio XXI Júdás szerepét is túlértékeli, megpróbálja az árulás bűnét megmagyarázni a szabadságharcos-terrorista felfogással és társai – a harminctagú Ezüstgárda – megmentésével. Júdásé a valóságban egyáltalán nem ilyen romantikus hőstörténet.
Ugyanakkor, túl az elmúlt hetek mesterségesen korbácsolt hisztériáin, aki valóban hisz Istenben és a Biblia tanításában, annak nem szabadna megijednie attól, hogy szembenézzen azzal, mit is gondolnak legszentebb történeteiről azok, akik materialista, de legalábbis racionálisabb módon közelítik meg a csodák kérdését. Székely Csaba és Alföldi Róbert passióolvasata azokat, akik igazán hisznek, csak még közelebb viszi Istenhez: fájóan kiábrándító és értelmét vesztett a megváltás nélküli kereszthalál. A Passio XXI-ben Jézus ugyanis ember, nem Isten fia, aki csodák helyett csak bevált gyógynövénykencékkel gyógyít, a vizet is inkább limonádévá változtatja, és a kereszten is arról énekel, hogy kellene valami új trükk. Ezek azok az interneten is terjedő elméletek, amelyek mindenáron tudományos alapon szeretnék magyarázni a Bibliában olvasható misztériumot. Székely Csaba modern passiószövegében a messiási szerepbe pusztán kommunikációs képességei miatt sodródó, Jézus nevű ember, aki a kereszthalálba inkább csak kényszerűen beletörődik, nem is ad igazi katarzist. Alföldi az utolsó pillanatban mégis hitet tesz Isten jelenléte mellett, amikor a keresztfán haldokló Jézus a Quimby dalának „nem vagy egyedül” sorára az összefogó, „egy platformra kerülő” tömeg fölött felnéz az égre.
Maga a megvalósítás különben profi munka. Az egész más környezetből hozott popzenei slágerek szokatlanul erős hatásúak. „És egy pár üveg sörtől / Majd mindenki elfelejti / Hogy az lett, amit így / Pont nem akart itt senki” – halljuk a Kispál és a Borz-számot, tág teret engedve a szabad asszociációknak. A darab egyik legnagyobb erénye azonban maga a zene. A karmesterként is közreműködő Pejtsik Péter zseniálisan hangszerelte újjá azokat a pop-rock slágereket – például a Pokolgép Tépett madarát, Péterfy Bori Fehér éjszakáit vagy a BioRoBot több számát –, amelyek eredeti formájukban sokkal kevésbé keltik fel zeneileg a figyelmet, most viszont az Óbudai Danubia kezei alatt komoly szimfonikus művekké értek. A színészi játék élvezetes, Stohl András tényleg hihető terrorista, Szabó Kimmel Tamás Jézusa a belső bizonytalanságokkal küzdő fiatalembert hozza, Feke Pál Szent Péterként az énekével is kitűnik. Pápai Erika (Mária) erőszakossága nagyon egysíkúvá változtatja a karakterét, Tóth Gabi éneke-játéka halványabb fényű, Fekete Ernő Pilátusa viszont nagyon is illeszkedik a szerepről alkotott általános képbe. Jordán Tamás a mellékszereplő Simon megformálójaként a legösszetettebb, legértékesebb alakítás.
Direkt közéleti utalásokban is bővelkedik az előadás, az adott pontokon érezhetően kikacsintva a közönségre. Jézus fő ellenpontja itt nem is a bűn, hanem a bűnt képviselő hatalom, amelynek megtestesítője Kajafás (László Zsolt), akinek önfelmentő igazolása a képmutatás magasiskolája. A bűnre vezető út lényegét foglalja össze: az ördög szabályai szerint működő világban csak az ördög szabályai szerint lehet bármit is elérni, a hatalmat gyakorlók pedig valójában áldozatot hoznak azzal, hogy a nehéz döntéseket felvállalják. Ő mondja ki az egyik kulcsmondatot: Jézusnak is jobb lesz holtan, hiszen akkor felkapják majd a mondatait, és ki-ki szelektálhat belőle kedve szerint. Ezzel szemben Jézus világossá teszi: nála nincs „alapcsomag extrákkal”, csak teljes előfizetés; vagy minden gondolatát elfogadjuk, vagy nem vagyunk a követői. Talán éppen ez az, amit a Passio XXI kapcsán érzünk: ez sem egyéb, mint „alapcsomag extrákkal”.
