Alföldi profán passiója nem provokatív és nem vallásgyalázó

Székely Csaba és Alföldi Róbert passióolvasata azokat, akik igazán hisznek, még közelebb viszi Istenhez.

Maga a megvalósítás különben profi munka. Az egész más környezetből hozott popzenei slágerek szokatlanul erős hatásúak. „És egy pár üveg sörtől / Majd mindenki elfelejti / Hogy az lett, amit így / Pont nem akart itt senki” – halljuk a Kispál és a Borz-számot, tág teret engedve a szabad asszociációknak. A darab egyik legnagyobb erénye azonban maga a zene. A karmesterként is közreműködő Pejtsik Péter zseniálisan hangszerelte újjá azokat a pop-rock slágereket – például a Pokolgép Tépett madarát, Péterfy Bori Fehér éjszakáit vagy a BioRoBot több számát –, amelyek eredeti formájukban sokkal kevésbé keltik fel zeneileg a figyelmet, most viszont az Óbudai Danubia kezei alatt komoly szimfonikus művekké értek. A színészi játék élvezetes, Stohl András tényleg hihető terrorista, Szabó Kimmel Tamás Jézusa a belső bizonytalanságokkal küzdő fiatalembert hozza, Feke Pál Szent Péterként az énekével is kitűnik. Pápai Erika (Mária) erőszakossága nagyon egysíkúvá változtatja a karakterét, Tóth Gabi éneke-játéka halványabb fényű, Fekete Ernő Pilátusa viszont nagyon is illeszkedik a szerepről alkotott általános képbe. Jordán Tamás a mellékszereplő Simon megformálójaként a legösszetettebb, legértékesebb alakítás.

Direkt közéleti utalásokban is bővelkedik az előadás, az adott pontokon érezhetően kikacsintva a közönségre. Jézus fő ellenpontja itt nem is a bűn, hanem a bűnt képviselő hatalom, amelynek megtestesítője Kajafás (László Zsolt), akinek önfelmentő igazolása a képmutatás magasiskolája. A bűnre vezető út lényegét foglalja össze: az ördög szabályai szerint működő világban csak az ördög szabályai szerint lehet bármit is elérni, a hatalmat gyakorlók pedig valójában áldozatot hoznak azzal, hogy a nehéz döntéseket felvállalják. Ő mondja ki az egyik kulcsmondatot: Jézusnak is jobb lesz holtan, hiszen akkor felkapják majd a mondatait, és ki-ki szelektálhat belőle kedve szerint. Ezzel szemben Jézus világossá teszi: nála nincs „alapcsomag extrákkal”, csak teljes előfizetés; vagy minden gondolatát elfogadjuk, vagy nem vagyunk a követői. Talán éppen ez az, amit a Passio XXI kapcsán érzünk: ez sem egyéb, mint „alapcsomag extrákkal”.