Dollár Papa Gyermekeinek orosz kalandja

Für Anikó számos emlékezetes kőszínházi alakítás után most egy független társulat Csehov-előadásában remekel.

Az egyetlen, szándékos döccenés éppen az első jelenet végét szakítja meg. Az addig a nézők között egy kopott flitterekkel díszített ruhában ülő és feltűnöen unatkozó Arkagyina (Für Anikó) – jobbján Trigorinnal (Ördög Tamás) – leállítja a hazatérésük tiszteletére rendezett előadást, amely szerinte valójában egy vicc. „Bocsánat! Elfelejtettem, hogy színházat csinálni csak néhány nagyembernek szabad. És én megsértettem ezt a szent világot!” – mondja a sirály figurás melegítőben és papucsban berohanó Trepljov (Georgita Máté Dezső). Az aktuálpolitikai áthalláson túl a klasszikus kőszínházi világ és a független színház szembeállására is érzékletesen reflektál e vita.

Szintén emlékezetes jelenetei az előadásnak, amikor Für – már Ranyevszkaja szerepében – a szándékoltan előnytelen, mini, lila szaténruhába erőltetett, Lopahint (is) alakító Sárosdi Lillával vitázik a Cseresznyéskert jövőjéről. „Vidéken eddig csak mi voltunk, de most megjelentek a prolik is. Most már minden tó, még a tyúkszarnyi is, körbe van épülve nyaralókkal. Már nem bír magával a sok patkány a fővárosban, építkezik, jön a telekre, ülteti a paradicsomát és zabálja. Azt tudom mondani, hogy a prolik száma, mondjuk csak egy-két év alatt is, rendkívüli méreteket fog elérni” – mondja a Ljubaként megjelenő Sárosdi, aki Fürhöz hasonlóan nagyszerű alakítást nyújt.

Miként a darab többi női szereplője is. Kiss-Végh Emőke a Sirály Másájának, míg Mészáros Piroska Nyina szerepében játssza átütő erővel a szerelmet elutasító és a viszonzatlan szerelmet megélő nőt. A keveredő regények és főhősök alkotta szerelmi sokszögben érintett férfiak, vagyis Trepljov, Trigorin és Medvegyenko (Terhes Sándor) ebben a női lélek mélységeit feltáró játékban inkább csak hasznos, bár fontos „kiegészítők”. 

És ha már a kiegészítőknél tartunk, érdemes kiemelni a divatszakmában ismert Je Suis Belle tervező párosának (Dévényi Dalma és Kiss Tibor) jelmezeit, amelyek apró részletei (a sirály és cseresznye motívumainak folyamatos jelenléte) nem csak vizuálisan, de például hanghatásokban is sokat adnak az előadás sikeréhez. Sárosdi magas sarkú cipőjében úgy trappol a nyomasztó orosz csendben, hogy az még jobban kiemeli viselőjének újgazdag, bárdolatlan, „proli\" stílusát, Kiss-Végh fatalpú papucsának lassú csoszogása pedig az életunt, alkoholista lét borzalmait visszhangozza folyamatosan. „Olyan boldogtalan vagyok, hogy beledöglöm” – mondja az általa alakított Mása valahol a darab közepén. Persze a végén mindannyian – köztük kicsit a nézők is – belehalnak a reményvesztett kisemberek világába. Pedig mi nem is Oroszországban élünk.

(Dollár Papa Gyermekei: Csehov. Trafó – Kortárs Művészetek Háza. Rendező: Ördög Tamás)