Az Alapítvánnyal párhuzamosan jelentek meg Asimov robottörténetei: ezekben a novellákban a robotok működését meghatározó etikai szabályrendszer, a robotika általa felállított, hierarchikus rendszerben működő három törvénye alapján igyekezett feltárni, hogy milyen érdekes morális és logikai problémák állnak az emberiség előtt ezen a tudományterületen. A három törvény közül az első, hogy a robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrni, hogy kárt szenvedjenek; a második az, hogy engedelmeskednie kell az embernek, kivéve ha ez az első törvénybe ütközik; a harmadik pedig az, hogy saját épségére is vigyáznia kell, kivéve ha ez az első két törvénybe ütközne. Nem mellesleg a ma is használt „robotika” szó is Asimov alkotása.
1957 és 1982 között Asimov viszonylag kevés fikciós művet írt, figyelmét az ismeretterjesztő, tudománynépszerűsítő, illetve történelmi tárgyú kötetek felé fordította, de írt például magyarázó szöveget a Biblia két könyvéhez is. Emellett foglalkozott krimivel is: több sci-fi regénye is mutat krimivonásokat, de vannak tisztán ilyen műfajú regényei és novellái is. 1972-ben jelent meg Az istenek is című regénye, amelyben a sci-fi új hullámos szerzőinek őt ért kritikáira is reagálva a korábbinál hangsúlyosabban jelent meg az idegen lények, illetve a szexualitás témaköre.
Asimov 1985-től haláláig az Amerikai Humanista Társaság elnökeként is tevékenykedett. 1982-től kezdve folytatásokat és előzményeket írt az Alapítvány-trilógiához, amelyekkel közös, bár kissé következetlen univerzumba fűzte össze a Robot-, a Birodalom- és az Alapítvány-történeteket. 1983-ban Bypass-műtéten esett át, amelynek során HIV-fertőzött vért kapott, de ezt csak az ennek nyomán bekövetkezett halála után egy évtizeddel hozták nyilvánosságra. Műveit a mai napig a műfaj legnagyobb hatású alkotásaiként tartják számon.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!