Váratlan helyről kapott támogatást a nemrég a fővárosi Szent István parkból eltávolított Lukács György-szobor. Miközben egyre több Nobel-díjas tudós sorakozik fel a CEU mellett, egy másik kitüntetett a világszerte ismert magyar marxista filozófust védte meg. Az idei magyar könyvfesztivál díszvendégéről van szó: Orhan Pamuk egy pénteki sajtóbeszélgetésen tette egyértelművé, hogy nem ért egyet az emlékmű eltávolításával. A hazánkba látogató szerző maga kívánt szót emelni a filozófusért: mint mondta, a magyar kultúra és gondolkodás épp hogy gazdagabb lett Lukács által, ő pedig Nobel-díjat sem kapott volna, ha nem ismeri a műveit. – Törökül nem volt hozzáférhető, így már fiatalon angolul olvastam, és nagy hatással volt rám, amit a klasszikus irodalomról írt. Pamuk hozzátette, mielőtt visszautazik Isztambulba, meg is tekinti a Lukács-hagyatékot.
Csütörtökön a fővárosi Millenárison vette át a Budapest Nagydíjat az író, miután részt vett egy pódiumbeszélgetésen is. Orhan Pamuké olyan életmű, melyből fáj kiszakadni, teljes világ – hangzott el az őt köszöntő Péterfy Gergely író részéről.
Bár a pénteki, a Hiltonban tartott sajtóbeszélgetésen kiderült, az író nem szeretne túl sokat politikáról beszélni, mégis maga terelte aztán a szót rá. – A legutóbbi népszavazás eredményének nem örülök, és ha a referendum jogszerű is volt, biztosan nem tisztességes – jegyezte meg. Ismert: a vasárnapi népszavazás lehetővé tette az Erdogan elnök teljhatalmát eredményező alkotmánymódosítást. Az elnöki rendszert bevezető igen szavazat mellett jóval hangsúlyosabb kampány folyt, a nemmel szavazókat pedig igyekeztek megfélemlíteni. Így látta Pamuk is, kiemelve: mindenhonnan az Erdogant erősítő szavazatra buzdítottak, másra nem is igen maradt tér.
A török posztmodern Nobel-díjas alkotója kifejtette azt is: magát feminista írónak tartja, és ez inspirálta a magyarul tavaly megjelent Furcsaság a fejemben regényét is. – A nőket elnyomásban tartják a világnak azon a részén, ahol élek – jegyezte meg. Viszont szerinte Törökország modernizációjával egyre fontosabb szerep jut a nőknek, a feminista mozgalmaknak, és ő is próbálja a regényeiben nők szemén keresztül is nézni a világot. A Furcsaság a fejemben főhőse például utcai árus, a regényből pedig kiderül, amit ő is hallott számos általa felvett interjúban: valójában a munka oroszlánrészét az ő esetükben is a háttérben maradó nők végzik.
Erre a kötetre vonatkoztak kérdéseink is. Pamuk említette, hogy a regénybeli, alacsony sorból jött árus jobban nem is különbözhetne nála, a jó módban felnőtt, középosztálybeli művésznél. Kíváncsiak voltunk, akad-e mégis hasonlóság, az író pedig kifejtette: Mevlut Karatas éppúgy igyekszik elkerülni a politikát, ahogy ő tette fiatal éveiben. – Óvatosnak kell lennie az árusnak, nehogy elveszítse ügyfélkörét, így maradhat jó témaként esetleg a futball – mondta. Mevlut emellett igyekszik megfigyelni, tájékozódni. – Ahogy Woody Allen a Manhattanben megy pszichoanalízisre, úgy keresi fel Mevlut is a dervist. – Pamuk szerint továbbá a romantikus képzelőerő is közös bennük. Továbbá ha a munkát rá is hagyja, mégsem olyan Mevlut a nőkkel, mint a török férfiak sokasága – erősítette meg az író kérdésünkre. „Alapvetően jó, naiv ember ő, kicsit Dosztojevszkij főhőseihez hasonló. A török férfiak nagy részével szemben ő inkább barátja a feleségének. Nem része hiszen a munka után iszogató, kártyázó, macsó szubkultúrának. Ő akkor kezd dolgozni utcai árusként.”
Elmondta továbbá: úgy érzi, polgári középosztálybeliként sok dologból ki is maradt, kultúrája egyik részét ismerte csak meg, ezért készít sok interjút is utcai árusokkal, vallásos emberekkel. Már csak történeti szövegeket olvas, ezek segítik következő regénye megírásában is.
Saját regényeit pedig ritkán olvassa, olykor kényszerből: a Columbia Egyetemen tart szemináriumot, saját művét is felvéve az olvasandók közé. Mégis gondjai akadnak néha: a Hó című művét például kénytelen volt erőteljesen lapozgatni egy óra előtt, hogy egy adott részt felleljen benne. Amint ezt észrevette egy diáklány, meg is jegyezte: lám, jobban fel kellene készülni, tanár úr – anekdotázott Pamuk.
