„Mit tegyen egy ember, akitől elrabolták a tragédiáját? Mit tegyen, aki azt hiszi, hogy nagyszerű jelleme miatt vállalja a halált, a pusztulást, a szenvedést, de egyszerre kiderül, hogy csak ostoba, kötni való bolond?” – tette fel a kérdést Rejtő Jenő a Csontbrigád című művében. A regény hőse megkapja a választ, az író azonban sosem kapta vissza a saját ellopott tragédiáját. Thuróczy Gergely irodalmi muzeológus új könyvében kísérletet tesz a kései jóvátételre. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) munkatársa A megtalált tragédia címmel Rejtő Jenő „igazi” életéről és haláláról írt könyvet.
Aki ragaszkodik a Rejtő-mítoszhoz, és nem szeretne szembesülni egy hatalmas termetű, idegbetegséggel kezelt, bipoláris író alakjával, akitől hirtelen hangulatváltásai miatt tartottak a barátai, aki gyorsítókon élt, szép summát írt össze, ám minden pénzét eljátszotta, aki nagy műgonddal állította össze a regényeit, aki a gépírónőit vette feleségül, majd gyorsan el is vált tőlük, és aki nyomorult módon, a legmélyebb emberi gonoszság áldozataként pusztult el – az ne olvasson tovább. Mindenki mást isten hozott Rejtő valóságának „sötét oldalán”, amely talán még Piszkos Frednél is kegyetlenebb titkokat rejt.
– A tudományos szemléleten túl Rejtőhöz elkél némi fanatizmus – mondja Thuróczy Gergely, aki a közszereplései, interjúi alkalmával „nyilatkozóruhája” révén rendszerint a hamisítatlan álrejtői figura, Izzadt Greg kapitány bőrébe bújik (aki a kemény kutatómunkától és nem a higiénia hiányától izzad).
– A természetes rajongás ellenére azonban A megtalált tragédiában a tudományosság is jelen van. Akárcsak a kötet két éve megjelent elődje, Az ellopott tragédia, illetve a hasonló című, 2003-ban a PIM-ben nyílt emlékkiállítás esetében.
Thuróczy Gergely Vanek úri komolysággal elárulja: nagy álma, hogy létrejön egyszer egy Rejtő Jenő-kutatóközpont, amelyben (természetesen a vezetése mellett) a populáris műfajokat kutatják majd. A ponyvairodalom hatása ugyanis felbecsülhetetlen, és Rejtő a bizonyíték rá, hogy azért, mert nagyon sokan olvasnak valamit, még nem szükségszerűen értéktelen.