– 2013-ban csatlakozott a Vígszínház társulatához, miután az igazgatóváltáskor eljött a Nemzetiből. Sokan korosztálya egyik legfontosabb színészének tartják. A Vígszínházban játszhatta el John Proctort az Istenítéletből, amiről egy interjúban azt mondta, élete legnagyobb ajándékának tartja. Mégis úgy döntött, megválik a társulattól.
– Nagyon jó helyzetben vagyok a színházi életben. Rengeteg nagy szerepet játszom egyszerre, ez elég lenne akár egy egész színészi pályára. Elfáradtam magamtól. Amikor megkerestek a Class FM-től, hogy vezessem a megújult reggeli műsorukat, azt gondoltam, hogy ez lesz a megoldás, hátha tudok egy kicsit pihenni. De már most bajban vagyok, mert négy bemutatóm lesz a jövő évadban. Alföldi Róbert felkérésére elvállaltam a Hegedűs a háztetőn főszerepét, hiszen Alföldinek az ember nem tud nemet mondani. Szintén Robi rendezésében, László Zsolttal közösen készülünk a Furcsa párra is. Nyáron ráadásul elkezdjük forgatni a Válótársak című sorozat harmadik évadát. Megpróbáltam könnyebbé tenni az életemet, de pont az ellenkezőjét értem el. Félek tőle, hogy fizikailag ezt nem lehet sokáig bírni, hiszen valamikor aludnom is kéne. Egyelőre bírom, és remélem, hogy olyan színvonalon tudom majd mindegyik szerepet eljátszani, ahogy szeretném, különben nincs értelme az egésznek.
– Többször volt olyan pillanat az életében, amikor a színház mellett a kereskedelmi médiában keresett új kihívásokat. Vezetett reggeli tévéműsort és valóságshow-t, most pedig a rádiózásban próbálja ki magát.
– Ennek szimplán anyagi okai vannak. Egymagam most már talán meg tudnék élni a színházból, de támogatnom kell a nagylányaimat és a két kisebb gyermekemet is. A reggeli rádiózás eddig kimaradt az életemből, és érdekelt, miként tudok itt helytállni. Még az út elején járok, csak néhány napja megy a műsor, de azt hiszem, boldogulok vele. Olyan, mintha összegyúrnánk a televíziós műsorvezetést és a színházat.
– Amikor otthagyta a Katona József Színházat azért, hogy a Való világ című műsort vezesse, Zsámbéki Gábor, a színház akkori igazgatója azt mondta önnek, „maga kívül-belül rothad”.
– Nagyon hálás vagyok, hogy Zsámbéki Gábor akkor ilyen szavakat használt, nagyon erős billogot ütött a nyakamra. Az a mondat mindig arra ösztönöz, hogy ezt elkerüljem, de a seb soha nem fog begyógyulni.