A kivágott gyümölcsfák nem szállnak az égig

Ég és föld között lebeg feLugossy László, Bukta Imre és Szirtes János a szentendrei MűvészetMalomban.

Egyes keresztény szentekről és indiai jógikról jegyezték fel, hogy az elragadtatás állapotában képesek voltak elszakadni a földtől, és levitáltak, azaz lebegtek. Akadtak persze a történelem folyamán szemfényvesztők és szélhámosok is, sőt Európában elterjedt az a muszlim világban teljesen ismeretlen tévhit, hogy Mohamed koporsója is az ég és a föld között levitál – mindenhová tartozik, és sehova sem. Annyi bizonyos, vákuumban a Casimir-erő legyőzi a gravitációt: akadt már olyan fizikai kísérlet, amelyben egy igen aprócska aranygolyót sikerült lebegtetni egy teflonlap fölött, ám azt nem sikerült tudományosan bizonyítani, hogy az emberi testek is képesek volnának kilépni az általános tömegvonzás törvénye alól – igaz, az űrben nincs gravitáció.

A képzelet persze nem ismer lehetetlent, képes elszakadni a rögvalótól. Ezt bizonyítja a szentendrei MűvészetMalomban feLugossy László, Bukta Imre és Szirtes János június 11-ig látható kiállítása is, a Levitáció, az év egyik leginkább figyelemreméltó tárlata. A három, egykor Szentendréhez kötődő képzőművész a kurátor, Gulyás Gábor felkérésére kifejezetten erre a kiállításra készített mintegy negyven installációt, amelyek látványát átszövi a költészet és a filozófia. A malom udvarán első pillantásra rögtön egy sikertelen landolásnak lehetünk a tanúi: a félbevágott, több mint hatvanéves szovjet katonai repülő, a Liszunov Li–2 – amilyen már csak Észak-Koreában van szolgálatban − képzeletbeli pilótája a „váróterembe” tette le a gépet.

A fülkéből a kilátást ugyanis egy disztópikus jövőre intő felirat takarta el: A fajok lassan fájlok lesznek. A figyelmes szemlélő azonban konstatálhatja, vészhelyzetről mégsem volt szó, a gép pont ide tervezhette a leszállást: repülő szőnyegen érkezett.

A mintegy húsz éve működő MűvészetMalom kiállítótere a tárlatra időzítve bővült: az új térbe lépve Szirtes János villanykörtéken lebegő tiszai halbárkái fogadják a látogatót – ilyen, a csónakjaik mögé kötött bárkákba gyűjtötték egykor a halakat a halászok.

Szirtes az inspirációt Petőfi Sándor verséből, a Föltámadott a tengerből vette − a látvány mégis inkább a holdbéli csónakosok utazását idézi a Tejúton, amely történetben a csónakosok hatalmas halak.

Áthaladva feLugossy László Országos Koponyaelhárítási Központján ingyenes kávézóra találunk, amelyben a kávéautomata használható műtárgy. S bár a Meghekkelt menüről nem lehet rendelni – nem tudhatjuk meg, milyen a csokiparfé séfneje, vagyis „végzett” asszonya módra −, kávézás közben feLugossy klipjeit nézhetjük az Ájulás TV-n. FeLugossy nyomdokában haladva intést egy szimbolikus zsiráftól kaphatunk − „az ember olyan ritkán emelkedett” −, míg olvasószemüveget a Boris Vian tiszteletére „életre hívott” Pekingi Ősz Olvasókör Olvasni Jó Kiscsoportjának arcképcsarnokából. Igaz, ezeket a kiállítási tárgyakat nem lehet felpróbálni, ám vigasztalhat a tudat, hogy még azokkal sem láthatnánk meg feLugossy verseinek elkötelezett rajongóját, a láthatatlan teremőrt.

Bukta Imre első installációja önironikus gegként magát az alkotót ünnepli: Imi 65, olvashatjuk a Nyugdíjas találkozó termében. A hosszú asztalnál, amely őrzi a dínomdánom romjait, két – viaszbábu – asszonyság „nézi” tableten Bukta Imre munkáinak fotóit, miközben a hangszórókból Szurcsik Erika melankolikus-ironikus dala, a Nyugdíjas himnusz szól.

A padlástérben járva aztán beleshetünk a konyhába, lenézhetünk a rabokra, míg magunk is cellába kerülünk. Bukta Imre egyik legköltőibb installációja az Öreg gyümölcsös: a gyökereiktől elvágott szilvafák befőttesüvegen egyensúlyoznak, lebegnek ég és föld között.

Bill Violához hasonlóan Szirtes János több installációja is mozgással alakítja a látványt: üvegőrleményből épült dombja a látogatók közeledésére izzik fel. Halálos karácsonya ugyanakkor többértelmű installáció.

Az alkotói szándék szerint a vörös fonalakkal és szalagokkal összekötözött székek azt üzenik: ami széttört, ami tönkrement, azt már nem lehet, de legalábbis nehéz összeeszkábálni. Ám akaratlanul is Jób könyvének egyik sorát idézi arról, aki megsebez, de be is kötöz.