Áthaladva feLugossy László Országos Koponyaelhárítási Központján ingyenes kávézóra találunk, amelyben a kávéautomata használható műtárgy. S bár a Meghekkelt menüről nem lehet rendelni – nem tudhatjuk meg, milyen a csokiparfé séfneje, vagyis „végzett” asszonya módra −, kávézás közben feLugossy klipjeit nézhetjük az Ájulás TV-n. FeLugossy nyomdokában haladva intést egy szimbolikus zsiráftól kaphatunk − „az ember olyan ritkán emelkedett” −, míg olvasószemüveget a Boris Vian tiszteletére „életre hívott” Pekingi Ősz Olvasókör Olvasni Jó Kiscsoportjának arcképcsarnokából. Igaz, ezeket a kiállítási tárgyakat nem lehet felpróbálni, ám vigasztalhat a tudat, hogy még azokkal sem láthatnánk meg feLugossy verseinek elkötelezett rajongóját, a láthatatlan teremőrt.
Bukta Imre első installációja önironikus gegként magát az alkotót ünnepli: Imi 65, olvashatjuk a Nyugdíjas találkozó termében. A hosszú asztalnál, amely őrzi a dínomdánom romjait, két – viaszbábu – asszonyság „nézi” tableten Bukta Imre munkáinak fotóit, miközben a hangszórókból Szurcsik Erika melankolikus-ironikus dala, a Nyugdíjas himnusz szól.
A padlástérben járva aztán beleshetünk a konyhába, lenézhetünk a rabokra, míg magunk is cellába kerülünk. Bukta Imre egyik legköltőibb installációja az Öreg gyümölcsös: a gyökereiktől elvágott szilvafák befőttesüvegen egyensúlyoznak, lebegnek ég és föld között.
Bill Violához hasonlóan Szirtes János több installációja is mozgással alakítja a látványt: üvegőrleményből épült dombja a látogatók közeledésére izzik fel. Halálos karácsonya ugyanakkor többértelmű installáció.
Az alkotói szándék szerint a vörös fonalakkal és szalagokkal összekötözött székek azt üzenik: ami széttört, ami tönkrement, azt már nem lehet, de legalábbis nehéz összeeszkábálni. Ám akaratlanul is Jób könyvének egyik sorát idézi arról, aki megsebez, de be is kötöz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!