A harmincas–negyvenes években több mint harminc filmen játszott többnyire főszerepet, olyan alkotásokban, mint A Noszty fiú esete Tóth Marival, a Fűszer és csemege, a Halálos tavasz, a Szüts Mara házassága vagy A tanítónő és az Úri muri. 1945 után is a Nemzeti Színház tagja maradhatott, 1947-ben és 1955-ben is a Nemzeti nagy sikerű Az ember tragédiájának volt Évája – az előbbi előadást ideológiai okokból levetették a műsorról, az utóbbit megtűrték. Szörényi Éva a Bánk bán Melindájaként 1952-ben kapott Kossuth-díjat, ám 1956 októberében a Nemzeti társulata közfelkiáltással a forradalmi bizottság társelnökének választotta, emiatt később menekülnie kellett az országból. New Yorkban Szabó Sándorral megalapította a Petőfi Színházat, majd Los Angelesből tartotta a lelket előadói estjeivel a magyar emigránsokban, többek között barátjában, Márai Sándorban. Részben az ő jótékonyságának köszönhető, hogy Los Angeles legnagyobb emlékműve az 1956-os hősöknek emeltetett 1969-ben.
Szörényi Éva pénteken, május 26-án lett volna százéves. Ennek alkalmából bensőséges keretek között, rokonai, barátai és tisztelői részvételével nyílt emlékkiállítás a család által felajánlott relikviáiból a budai Bajor Gizi Színészmúzeumban Színészdal címmel.
