Május végére eldől, ősztől melyik színháznál folytatják a pályájukat a színészek. Alighanem sokan felkapnák a fejüket arra a hírre, hogy Vidnyánszky Attila egy tizenhat éves lányt szerződtetett a Nemzeti ösztöndíjasaként a jövő évadra, aki Balog Zoltán miniszteri engedélyével kezdte meg tanulmányait a színművészeti egyetemen. A lapok megírnák, hogy a színésznő nemzetközi jogász nagyapja korábban külügyi államtitkár is volt, ám protekcióról nem cikkeznének: a nagyapa már tíz éve meghalt. Ráadásul a színésznőt tízéves korától fogva számos alkalommal hallhatták szavalni a Magyar Rádióban, tehetségét senki sem vonná kétségbe. Sőt, egy idő után inkább azt suttognák, Törőcsik Marihoz hasonló nagy művész válhat belőle.
Hasonló eset történt, mégpedig 1933-ban, amikor Hevesi Sándor után ideiglenesen Voinovich Géza irányította a Nemzeti Színházat kormánybiztosként. A színház új művésze bevált: huszonhárom évig lehetett a társulat tagja, s már a következő direktor, Németh Antal idején is számos főszerepben csodálták meg a nézők és a kritikusok. Szepesbélai báró Lers Elvira – aki Schwáb Elviraként látta meg a napvilágot 1917-ben − tízévesen adott elő egy verset a Szilágyi Erzsébet Leánylíceum ünnepségén, amikor Somogyi Pál, a Magyar Rádió rendezője felfigyelt rá, s bár a színészpályát az arisztokrata család finoman szólva sem ambicionálta, az őt négyéves kora óta nevelő nagymama támogatóan állt mellé. 1935-ben végzett a királyi színművészeti akadémián Fónay Márta, Gobbi Hilda, Básti Lajos és Horváth Ferenc évfolyamtársaként, s már abban az évben bemutatkozott a filmvásznon György István A nagymama című filmjében, valamint Kardos László Barátságos arcot kérek című vígjátékának főszerepében, Szőke Szakáll és Ráday Imre partnereként – nevét időközben Szörényi Elvirára, majd Évára változtatta.
A színpadon is hamar megtalálták a nagy szerepek: Németh Antal már 1937-ben rá osztotta Tünde szerepét Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjében. „Balsikerek sorozata után végre olyasmi a Nemzeti Színházban, ami igazán szép” – írta a korabeli kritika, méltatva Szörényi Éva bensőséges alakítását, s már nem annyira a hamvas bakfis lányt vagy a komikát látták benne, hanem a későbbi nagy drámai hősnőt, aki valóban egyik utódja lehet Bajor Gizinek. Hamar a közönség kedvence lett, a Sztár című lap közönségszavazásán rendre a legnépszerűbb színészek között szerepelt a neve a harmincas évek végén. Gyönyörű volt, és gyönyörűen beszélt – emlékeznek rá, akik láthatták színpadon vagy filmen −, és úgy tudott sztár lenni, hogy közben megmaradt természetesnek. Szerény és kötelességtudó volt, a korán jött sikerről pedig így emlékezett Cselényi László portréfilmjében, az Egy lány elindulban: „Szinte hinni sem akartam benne, hogy ez ilyen gyorsan, így fog sikerülni, de ugyanakkor én alázatot tanultam a színiakadémián a nagy elődöktől, és soha nem voltam elégedett magammal.”
