Szegény Marsról jött magyaroknak így sosincs igazán nagy esélyük, Kállay-Saunders ide, Pápai Joci oda. Pedig az idei induló is kitett magáért, a Horváth Tamás-féle érzelmes tinilányhiphopról rapbe oltott ethnopopra váltott, mindhiába. „Annyit ismételget, hogy dur dur duur, bur bur burr, ( ) és amikor már azt hiszed, nem lehet rosszabb, elkezd rappelni” – ironizált a Guardian, a Twitteren pedig terjedtek a „U OK #hun” („minden rendben?”) hashtagek. Persze ez valójában jó jel, és nem is volt igazuk azon honfitársainknak, akik megrótták Pápait, mondván, itt kiugró őrültségekkel kell indulni. A lényeg jóval inkább a szokatlanság, ami illett versenyzőnkre a hősszerelmes gimnazisták és a popballadákkal induló énekesnők tengerében. Így bár a nemzeti zsűrik nem rajongtak érte, a közönségszavazás után a nyolcadik helyre ugrott fel a Megasztárból induló, korábban Majkával is rappelő Joci.
De a szokatlanság illett a beöltöztetett majommal táncoló olasz Francesco Gabbanira is, aki vidám táncdalban idézte Erich Fromm szociálpszichológust és A csupasz majom címmel könyvet író Desmond Morris etológust is. Olaszul persze, így a legtöbben csak jópofa látványelemnek gondolhatták a gorillát. És illett az abszolút győztes Salvador Sobralra is, aki portugál nyelven énekelt valamit, amit mintha csak a 30-as évek Disney-animációiból vett volna. Ő maga is rajzfilmszerű figura volt: az érzékeny, kissé kattant mesebeli legkisebb fiú, aki félrebillenti a fejét, és dalol teljes átéléssel. Ez elég is volt az elsöprő győzelemhez.
Lisszabonba csak nem vonulnak be az oroszok, így jövőre már ők is izgulhatnak megint.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!