Disney-betétdal és táncoló gorilla tarolt az Eurovízión

A fesztivál egyébként kicsit maga is olyan, mint az EU. Az összefogásról mondják fel ugyanazokat a paneleket, de mindenki érzi, hogy vicc az egész.

Lakner Dávid
2017. 05. 14. 11:32
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az Eurovíziós Dalfesztivál a politika és a háború folytatása más eszközökkel – nagyjából így fogalmazható át Carl von Clausewitz hadtörténész ismert tézise. A politikáé, hisz a píszí ideológusainak évről évre bizonyítja a megméretés, hogy lám, 2017-et (2016-ot, 2012-t, 2008-at ) írunk, és a tolerancia megnyerte magának a földrészt. A konzervatívabbak meg berzenkedhetnek, és láthatják a szakállas Conchita Wurstokban Európa legújabb elveszejtőit.

De a progressziót nem lehet megállítani: „Celebrate the diversity”, hirdette a sokszínűséget a verseny idei mottója. Kiváló humorérzékre vall ez annak a műsornak a kapcsán, ahol észt, lengyel, bolgár és holland indul csillogó kabátban és tűzcsóvák közepette hajszálra ugyanazzal a diszkóslágerbe oltott popcukormázzal.

Másrészt folytatása a háborúnak: idén Oroszország maradt le a Kijevben rendezett fordulóról, miután jelöltjét, Julija Szamojlovát kitiltották az országból. Az énekesnő két éve fellépett a frissen elcsatolt Krímen, ráadásul Oroszországon keresztül utazott oda. Nem nézte ezt jó szemmel a kerekesszékes énekesnőben is agresszort látó Ukrajna, amely már tavaly is a tatárok elleni orosz erőszakról daloló Jamalát küldte versenybe. A legviccesebbet idén a brexitelő britek húzták: a Never Give up on You című dallal indították Lucie Jonest. 

Az Eurovízió egyébként kicsit maga is olyan, mint az EU. Az összefogásról mondják fel ezredszerre ugyanazokat a közhelyes paneleket, de mindenki érzi, hogy vicc az egész. Így nem lepődünk meg, hogy a porondon Jean-Claude Juncker, jódlizó románok és ukrán „drag queenek”, azaz nőnek öltözött férfi előadóművészek szórakoztatnak minket. A verseny lényege többnyire a hülyéskedés, amit sokan mégis halálosan komolyan vesznek. Így például a magyar kommentátor, a tavaly még versenyző Freddie. Szegény úgy feszengett az ukrán műsorvezetők marháskodásán, mint a szilveszteri buli egyetlen józan résztvevője, aki figyeli épp, hogy miként repülnek ki a műanyag székek az ablakon. „Szeretném, ha nem ilyen honfoglalószerűen lennének kiosztva a 12 pontok” – háborodott fel egyik pillanatban teljes őszinteséggel, mintha nem a blokkszavazásról szólt volna mindig is a dolog.

Szegény Marsról jött magyaroknak így sosincs igazán nagy esélyük, Kállay-Saunders ide, Pápai Joci oda. Pedig az idei induló is kitett magáért, a Horváth Tamás-féle érzelmes tinilányhiphopról rapbe oltott ethnopopra váltott, mindhiába. „Annyit ismételget, hogy dur dur duur, bur bur burr, ( ) és amikor már azt hiszed, nem lehet rosszabb, elkezd rappelni” – ironizált a Guardian, a Twitteren pedig terjedtek a „U OK #hun” („minden rendben?”) hashtagek. Persze ez valójában jó jel, és nem is volt igazuk azon honfitársainknak, akik megrótták Pápait, mondván, itt kiugró őrültségekkel kell indulni. A lényeg jóval inkább a szokatlanság, ami illett versenyzőnkre a hősszerelmes gimnazisták és a popballadákkal induló énekesnők tengerében. Így bár a nemzeti zsűrik nem rajongtak érte, a közönségszavazás után a nyolcadik helyre ugrott fel a Megasztárból induló, korábban Majkával is rappelő Joci.

De a szokatlanság illett a beöltöztetett majommal táncoló olasz Francesco Gabbanira is, aki vidám táncdalban idézte Erich Fromm szociálpszichológust és A csupasz majom címmel könyvet író Desmond Morris etológust is. Olaszul persze, így a legtöbben csak jópofa látványelemnek gondolhatták a gorillát. És illett az abszolút győztes Salvador Sobralra is, aki portugál nyelven énekelt valamit, amit mintha csak a 30-as évek Disney-animációiból vett volna. Ő maga is rajzfilmszerű figura volt: az érzékeny, kissé kattant mesebeli legkisebb fiú, aki félrebillenti a fejét, és dalol teljes átéléssel. Ez elég is volt az elsöprő győzelemhez.

Lisszabonba csak nem vonulnak be az oroszok, így jövőre már ők is izgulhatnak megint.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.