Talán kevesen gondolnák, hogy a világ legjobban működő demokráciái közé sorolt skandináv országokban a kisebbségi jogok csorbát szenvedhetnek. A számi népcsoport számára azonban a diszkrimináció a mindennapok valóságát jelenti. Korábban generációkon át elhallgattatva tűrték a kirekesztést, ma azonban egyre több fiatal emeli fel a hangját. Sokan közülük a művészet kifejezési formáit választva hívják fel a világ figyelmét az őshonos népek jogaira, és világítanak rá az északi országok kisebbségi politikájának visszásságaira. Az A38 hajó ezen a héten több alkotót, művészcsoportot lát vendégül A számi fiatalok és a kulturális aktivizmus című rendezvényén. A vasárnapig tartó eseményen kiállítással, koncerttel és beszélgetésekkel igyekeznek megismertetni a magyar közönséget a számik történetével és jelenlegi helyzetével.
Magyarországon elsősorban lappként ismerjük őket, ez az elnevezés azonban kerülendő, mivel sértő számukra, önmagukat száminak nevezik. Az uráli nyelvcsalád finnugor ágához tartozó nép tagjai szétszórva élnek a négy ország, Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország területén fekvő Lappföldön (Számiföldön). Számuk az optimista becslések szerint 90 ezer körül van, a realistább kutatók azonban ennek a felét tartják valószínűnek, a számi nyelvet pedig csupán 25-30 ezren beszélhetik.
A számik évszázadok óta a domináns kultúrák elnyomása alatt élnek. Az elmúlt évtizedek során némely tekintetben javult a helyzetük, az egyenlő jogokért és a földhasználatért azonban továbbra is komoly küzdelmet folytatnak. A természeti erőforrások kizsákmányolása, az éghajlatváltozás, a számi anyanyelvű oktatás helyzete és az asszimiláció egyre fenyegetőbb veszélyt jelentenek a kultúrájukra.
– A számik ügyén látszik legjobban, hogy mennyire felületes az északi demokráciák megítélése – fogalmazott a Magyar Nemzetnek Domokos Johanna. – Egykor a mai Skandinávia területének több mint háromnegyede a számiké volt. Ám a lassan felfelé vonuló germán törzsek egyre északabbra szorították az őslakosokat, hiszen az ércben gazdag terület megszerzése kulcsfontosságú volt a korabeli nagyhatalmak számára.
A 19. században a nemzeti romantika hatására felerősödött a diszkrimináció, a számikat csúnyának bélyegezték, nemkívánatosnak tekintették. Száminak lenni szégyen volt hosszú évtizedeken keresztül. Svédországban a fajbiológiai intézet munkatársai mondtak súlyos ítéletet a természeti nép fölött, akiket az emberi faj elmaradott formájának tekintettek. A megkülönböztetés hatásait az 1970-es évekig is a saját testükön érezhették, hiszen ekkor még mindig elfogadott gyakorlat volt a számi nők kényszersterilizálása.
S bár már a 20. század elején voltak, akik felemelték a hangjukat a népcsoport elnyomása ellen, számottevő eredményt csak a hetvenes években indult mozgalmak értek el. – Ekkor az immár főiskolát, egyetemet végzett, a többségi társadalom kultúráját jól ismerő, de tradicionális környezetből származó számi értelmiség saját kezébe vette a sorsát. A kultúra megőrzése és továbbörökítése mellet nagyon jó érzékkel nyitottak a többi természeti nép felé, szövetségbe tömörítve őket. Ez alapozta meg napjaink politikai és kulturális aktivizmusát. A mai számi fiatalok kivételes kulturális érzékkel, természeti felelősségtudattal és emberséggel veszik át az előző generációk örökségét.
Az öntudatra ébredés azonban nem tüntetheti el a diszkriminációt egyik pillanatról a másikra. – Néhány évvel ezelőtt egy kutatónő Norvégiában a halászó számik után érdeklődött egy kocsmában. Amikor a helyiek meghallották, hogy kiket keres, elfordultak, arrébb ültek, másról kezdtek el beszélni – mesélte Domokos Johanna.
– A többségi társadalom tagjai nagyon keveset tudnak rólunk – fogalmazott a Magyar Nemzetnek Niillas Holmberg, a tavaly, az Év Számi Embere Díjjal kitüntetett költő, zenész és aktivista, aki Roope Mäenpää társaságában pénteken ad koncertet az A38 Hajón. – Hiába teszünk komoly erőfeszítéseket, az iskolákban alig tanítanak valamit a számikról. Ez pedig a politika hatása. Minél szűkebb körben ismerik a kultúránkat, annál kevesebben emelnek szót az érdekünkben. Az ismeretek hiánya azonban továbbtáplálja az előítéleteket is.
Kormányzati szinten persze látszólag megvan a szándék a számi kultúra megőrzésére, Norvégiában például kizárólagosságot élveznek a rénszarvastenyésztésben, a mindennapok gyakorlatában azonban, mint a fenti példa is mutatja, még nem beszélhetünk elfogadásról.
Ráadásul a politikai támogatottság is csupán addig tart, amíg a népcsoport jelenléte nem akadályozza a természeti erőforrásokhoz való hozzáférést. Néhány éve Svédország perre ment egy számi faluval a földterület használati joga miatt, amely az állam szerint nem kellően kihasznált, ha csupán halásznak arrafelé. Finnország pedig a mai napig nem ratifikálta az őshonos népek jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt.
– A számikat az állam csupán akadálynak látja – vélte Niillas Holmberg – Minden társadalmi vita gazdasági kérdéseken alapszik, a kormányok számára a legfontosabb a természeti erőforrások megszerzése. És minél kisebb hatalommal bírunk, annál könnyebb megfosztani bennünket a földjeinktől.
Pedig a pereskedés és kisajátítás helyett tanulhatnánk is a számiktól, különösen a természettel való együttélésről. – Mivel a saját bőrükön érzik a természet kizsákmányolásának hatásait, sokkal hamarabb és sokkal érzékenyebben reagálnak a korunk legfőbb problémáira – emelte ki Domokos Johanna. – Míg mi, a nyugati civilizációban hajlamosak vagyunk hitegetni magunkat azzal, hogy nem lesz baj belőle, ha tönkretesszük a környezetünket, a számik sokkal reálisabban látják a helyzetet.
– Akik mélyen gyökereznek a földben, sokkal nagyobb felelősséggel viseltetnek a természet iránt – tette hozzá Niillas Holmberg. – Ahhoz, hogy meg tudjuk őrizni a kapcsolatot a természettel, folytatnunk kell a tradicionális életformánkat, és ellen kell állnunk minden kezdeményezésnek, amely a környezet elpusztítását célozza.
