Egy nép, amelyben minden állam csak akadályt lát

A számik Skandinávia őshonos kisebbsége, akik a mai napig a domináns kultúrák elnyomása alatt élnek.

A 19. században a nemzeti romantika hatására felerősödött a diszkrimináció, a számikat csúnyának bélyegezték, nemkívánatosnak tekintették. Száminak lenni szégyen volt hosszú évtizedeken keresztül. Svédországban a fajbiológiai intézet munkatársai mondtak súlyos ítéletet a természeti nép fölött, akiket az emberi faj elmaradott formájának tekintettek. A megkülönböztetés hatásait az 1970-es évekig is a saját testükön érezhették, hiszen ekkor még mindig elfogadott gyakorlat volt a számi nők kényszersterilizálása.

S bár már a 20. század elején voltak, akik felemelték a hangjukat a népcsoport elnyomása ellen, számottevő eredményt csak a hetvenes években indult mozgalmak értek el. – Ekkor az immár főiskolát, egyetemet végzett, a többségi társadalom kultúráját jól ismerő, de tradicionális környezetből származó számi értelmiség saját kezébe vette a sorsát. A kultúra megőrzése és továbbörökítése mellet nagyon jó érzékkel nyitottak a többi természeti nép felé, szövetségbe tömörítve őket. Ez alapozta meg napjaink politikai és kulturális aktivizmusát. A mai számi fiatalok kivételes kulturális érzékkel, természeti felelősségtudattal és emberséggel veszik át az előző generációk örökségét.

Az öntudatra ébredés azonban nem tüntetheti el a diszkriminációt egyik pillanatról a másikra. – Néhány évvel ezelőtt egy kutatónő Norvégiában a halászó számik után érdeklődött egy kocsmában. Amikor a helyiek meghallották, hogy kiket keres, elfordultak, arrébb ültek, másról kezdtek el beszélni – mesélte Domokos Johanna.

– A többségi társadalom tagjai nagyon keveset tudnak rólunk – fogalmazott a Magyar Nemzetnek Niillas Holmberg, a tavaly, az Év Számi Embere Díjjal kitüntetett költő, zenész és aktivista, aki Roope Mäenpää társaságában pénteken ad koncertet az A38 Hajón. – Hiába teszünk komoly erőfeszítéseket, az iskolákban alig tanítanak valamit a számikról. Ez pedig a politika hatása. Minél szűkebb körben ismerik a kultúránkat, annál kevesebben emelnek szót az érdekünkben. Az ismeretek hiánya azonban továbbtáplálja az előítéleteket is.

Kormányzati szinten persze látszólag megvan a szándék a számi kultúra megőrzésére, Norvégiában például kizárólagosságot élveznek a rénszarvastenyésztésben, a mindennapok gyakorlatában azonban, mint a fenti példa is mutatja, még nem beszélhetünk elfogadásról.

Ráadásul a politikai támogatottság is csupán addig tart, amíg a népcsoport jelenléte nem akadályozza a természeti erőforrásokhoz való hozzáférést. Néhány éve Svédország perre ment egy számi faluval a földterület használati joga miatt, amely az állam szerint nem kellően kihasznált, ha csupán halásznak arrafelé. Finnország pedig a mai napig nem ratifikálta az őshonos népek jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt.

– A számikat az állam csupán akadálynak látja – vélte Niillas Holmberg – Minden társadalmi vita gazdasági kérdéseken alapszik, a kormányok számára a legfontosabb a természeti erőforrások megszerzése. És minél kisebb hatalommal bírunk, annál könnyebb megfosztani bennünket a földjeinktől.

Pedig a pereskedés és kisajátítás helyett tanulhatnánk is a számiktól, különösen a természettel való együttélésről. – Mivel a saját bőrükön érzik a természet kizsákmányolásának hatásait, sokkal hamarabb és sokkal érzékenyebben reagálnak a korunk legfőbb problémáira – emelte ki Domokos Johanna. – Míg mi, a nyugati civilizációban hajlamosak vagyunk hitegetni magunkat azzal, hogy nem lesz baj belőle, ha tönkretesszük a környezetünket, a számik sokkal reálisabban látják a helyzetet.

– Akik mélyen gyökereznek a földben, sokkal nagyobb felelősséggel viseltetnek a természet iránt – tette hozzá Niillas Holmberg. – Ahhoz, hogy meg tudjuk őrizni a kapcsolatot a természettel, folytatnunk kell a tradicionális életformánkat, és ellen kell állnunk minden kezdeményezésnek, amely a környezet elpusztítását célozza.