– A Lengemesék nullaéves kortól ajánlott a gyerekeknek, de úgy gondolom, elsősorban az óvodás és kisiskolás korosztályt célozza meg – mondta lapunknak Pálfi Zsolt, a film rendezője, aki rámutatott, ez az alkotás, mint ilyen, abszolút hiánypótló, hiszen a legfiatalabbaknak általában nem készülnek egész estés animációk.
– A hat év körüli és annál fiatalabb gyerekek is igénylik a moziélményt, és abból, amit a gyerekem – aki bár sosem látta a Star Warst, sem a Jégvarázst – az oviból hazahoz, egyértelműen kiderül, hogy vannak olyan ovistársai, akiket elvisznek a szüleik olyan filmekre is, amelyek még nem nekik valók – mondta Pálfi, aki hozzáteszi: a Lengemesékről senkinek nem kell menet közben kijönnie a moziból, biztonsággal végignézheti minden generáció. – Szerettünk volna olyan európai filmet létrehozni, amely magyar irodalmi alkotásból, hazai tájon játszódó történetet dolgoz fel, a kisgyerekek ritmusában – mondta a rendező.
A Lengemesékben vadkacsák úszkálnak a Kis-Balaton-hangulatú tájon, és miközben az események zajlanak, a gyerekek megismerkedhetnek bizonyos gyógynövényekkel, megtanulják, mikor érik egy-egy gyümölcs, felvehetik a természet körforgásának ritmusát.
A nem túl hosszú, 64 perces film a villódzó, poénvadász amerikai kommerszekkel ellentétben lassú folyású, a Berg Judit könyveihez készített grafikát életre keltő 2D-s számítógépes technika pedig jól illik a kisgyerekek képi világához.
Szerették volna teljes egészében megőrizni a könyveket illusztráló Timkó Bíbor képi világát, ezért választották ezt a technikát, és így nem mellesleg sokkal kevesebb pénzből el tudták készíteni a Lengemeséket. Berg Judit a Nők Lapjában publikált, a Tavasz a nádtengeren című kötetben összegyűjtött meséihez a Sanoma Kiadó támogatásával készült el a sorozat első hat része, majd a Magyar Média Mecenatúra pályázatából további hat epizód született, amelyeket a televízió is vetített. Bár a Lengemesék filmes feldolgozása négy éve indult, az egész estés változatra mindössze fél évük volt az alkotóknak, akik szerencsére sokat tudtak profitálni a már elkészült részekből.
Fejér Simon zeneszerző népzenéből töltekező zenei világot álmodott meg a víz közelében élő manókhoz, de nem csak magyar népzenében gondolkodott.
– Próbáltam egy különös, nagyon sok hangszert felvonultató zenei közeget teremteni a kis lények számára – mondta a zenész, aki egy intenzív hónapot töltött a stúdió padlóján heverő ezer hangszer között. – Hol felkaptam egyet, hol letettem, addig próbálgattam őket, amíg meg nem találtam a megfelelő hangzást egy-egy jelenethez.
– A zene éppen olyan lett, mint amilyennek elképzeltük. Kiválóan kiegészíti a cselekményt, nem kerekedik fölül rajta. A teljes Kárpát-medencei népzenekincs bele lett szőve finoman, konkrétan mégsem azonosítható be egyetlen nép zenéje sem – fogalmazott a rendező.
– Az amerikai családi mozi általában ki van élezve a jó és a rossz harcára, de lássuk be, ez nem életszerű.
Ebben a filmben is van konfliktus, de a végén kiderül, hogy a „rosszak” sem gonoszak, csak lustaságból, hanyagságból kerültek a rossz oldalra, akárcsak az emberek.
Itt nincsenek sztereotípiák – fogalmazott Pálfi Zsolt, aki igyekezett a harci jeleneteket is az erőszak ábrázolása nélkül megoldani, szemben az amerikai kommerszekkel, amelyek a család minden tagja számára szórakoztatók próbálnak lenni, és fokozott ingerekkel igyekeznek ébren tartani a moziban a szülőket. A rendező szerint azért sikerült a gyerekek ízlésének megfelelő filmet készíteniük, mert a producer nem a fesztiválokon való megfelelésre törekedett, hanem a kicsik szempontjait helyezte előtérbe.
– A Lengemesék nem tipikus fesztiválfilm, nem is annak szántuk – mondta lapunknak Temple Réka producer, aki úgy gondolja, a kicsik a legveszélyeztetettebb korban vannak, és a családi mozikon sokszor még nem értik, min nevetnek a felnőttek, amikor ők esetleg csak egy ijesztő, effektekkel felturbózott jelenetet látnak. Temple Réka utalt rá, hogy a Lengemesék magyarországi forrásokból, de nem csak támogatásból készült el. – Voltunk olyan szerencsés helyzetben, hogy ezt a produkciót az MTVA támogatta, de mindig törekszünk arra, hogy a filmjeinknek csak kisebb hányadát finanszírozzuk ily módon. Nagyon szeretnénk, ha jövő őszre az őszi–téli lengemese is moziba kerülhetne – mondta. A producer jelezte, hogy a stúdiónak szándékában áll a külföldi eladást is serkenteni, nemcsak anyagi okokból, de azért is, hogy a világ más országaiban is megismerhessenek egy magyar irodalmi, képzőművészeti terméket. – Nagyon hiszek abban, hogy a képernyőn átmegy a lelkület, amivel készítettük a filmet. Többször tapasztaltam, hogy hiába volt nagyon magas minőségű egy film, nem szerették annyira a gyerekek, mint egy másikat, amit – bár szakmailag nem övezte dühöngő siker – óriási szeretettel készítettünk – fogalmazott a producer.
