Magyar huszárok a géppuskatűzben

Bárány Krisztián Halhatatlanok című dokumentumfilmje a Nagy Háború első sorsfordító ütközetét idézi meg.

Tölgyesi Gábor
2017. 05. 06. 16:56
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Krakkótól 58 kilométerre keletre, egy völgykatlanban fekszik a mintegy ötszáz éves múltra visszatekintő lengyel kisváros: Limanova (Limanowa). Nyugat-Galícia egyik festői vidéke ez, itt folyik a Jabloniec, a Mordarka, a Sowlina, a Starowiejski-patak, hegyek mindenfelé – és a közelben első világháborús katonai temetők. A fekete vaskeresztek alatt főként magyar, osztrák, német és orosz katonák nyugszanak, a szerencsésebbje nem tömegsírban, névtelenül. S bár errefelé mindenhol gondozott, békés és megindító az emlékezés helye, innen nézve − akárcsak a szintén lengyelországi Przemysl vagy Gorlice környékén – az erdőkkel borított hegyek lehetetlen katonai terepnek, a völgyek pedig pokoli katlanoknak is látszanak. 1914 őszén a 3. és 8. orosz hadsereg a korszerű fegyverzet és a létszám tekintetében jelentős erőfölénnyel tört be Galíciába, s ha nem tartóztatják fel, akkor elesik Krakkó, a lengyel légió vezetője, Józef Pilsudski pedig nem szőhette volna tovább a független Lengyelország tervét. Sőt ha elesik Krakkó, az oroszok betörnek a magyar Alföldre, s az ortodox karácsonyt akár Budapesten is megünnepelhetik.

A Nagy Háború első jelentős győzelmét az Osztrák–Magyar Monarchia hadserege Limanova mellett, a Jabloniec magaslatnál aratta 1914. december 11-én, s ebben jelentős szerepet játszottak a magyar, köztük a soproni Nádasdy-huszárok, akik halált megvető bátorsággal, szinte puszta kézzel állították meg az orosz gőzhengert. A limanovai győzelem évtizedeken át a magyar nemzet ünnepnapja volt – szinte nem akadt olyan magyar család, amelynek tagja ne harcolt volna a Nagy Háborúban, ugyanakkor csak az 1914-es esztendőben százezres volt az Osztrák–Magyar Monarchia vesztesége a keleti fronton. 1945 után a kommunista diktatúra feledésre ítélte e hősi tettet is, amelyet nemcsak az ezrednaplók, de a hozzátartozók is megőriztek emlékezetükben.

A limanovai csatáról készítette új, egész estés dokumentumfilmjét Bárány Krisztián − a Kereszthegy és A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában című filmek alkotója, aki korábban a SZEMbeszéd történelmi rovatot vezette itt az MNO-n − Wonke Rezső társrendezésében, a Zrínyi Katonai Filmstúdió égisze alatt. A Halhatatlanok – Limanova, a magyar győzelem 1914 című dokumentumfilm főhősei a soproni Nádasdy-huszárok, így Ujhegyi Béla közhuszár, aki a háború kitörésének napjától harcolt az első vonalban, valamint a katonái által rajongva szeretett Muhr Ottmár ezredes, aki élete feláldozása árán is eldöntötte az ütközet kimenetelét.

A csapatmozgásokat, csatajeleneteket színészek és katonai hagyományőrzők idézik meg a film illusztrációs jeleneteiben, míg az olykor rögtönzött támadások mögötti katonai logikát szakértő történészek kommentárja teszi érthetővé. Emellett korabeli feljegyzések, többek között Molnár Ferenc haditudósításai révén is átélhető a limanovai győzelem. A filmben édesapja emlékeit Ujhegyi Béla tavaly elhunyt fia, Ujhegyi János osztja meg a nézőkkel, míg a mai napig Lengyelország megmentőjeként tisztelt Muhr Ottmárról unokája, Muhr Albert beszél.

A huszár fegyvernem az első világháború kitörésekor már mintegy ötszáz éves múltra tekintett vissza, elavult, a lövészárkokból tüzelő gyalogosokkal szemben szinte tehetetlen volt. A lovassági szablyát gyalogos közelharcban nem lehetett használni, a huszárok rövid puskáihoz, karabélyaihoz nem volt szurony, amely kézitusához nélkülözhetetlen. A kozákok mégis rettegve tisztelték a magyar huszárokat, a „vörös ördögöket” halálfélelmet nem ismerő, eszeveszett bátorságuk miatt: a háború elején ugyanis kivont karddal rohantak az orosz géppuskatűzbe. Az augusztus 17-i gorodoki halálrohamról például Alekszej Bruszilov orosz tábornok jegyezte fel: „A magyar lovasság, mikor Gorodok elé ért, zárt alakzatban csatarendbe fejlődött, és felderítés nélkül, semmivel sem törődve ebben a célszerűtlen alakzatban gyalogságunkra rohant. Tüzérségünk élénk tüze, majd gyalogsági sortűz fogadta az őrülten bátor, de eszeveszett rohamot.” Ugyanerről az eseményről Keller gróf, orosz dragonyos főhadnagy úgy emlékezett: „Ilyen hősiességet és ilyen hajmeresztő könnyelműséget még a legöregebb, több háborút megjárt katonáink sem láttak. Mindenki odavolt. A gépfegyvereket irányító tisztek közül többen sírva fakadtak.”

December 11-én azonban a korszerű fegyverek és a túlerő sem segített az oroszokon. A lehetetlen küldetést talán jól jellemzi, hogy a limanovai ütközet után Molnár Ferenc arról írt: lőtt sebet alig látott a halott orosz katonákon. Bárány Krisztián filmjét, a Halhatatlanokat eddig Limanovában és a budapesti Ludovikán vetítették le. Most vasárnap, május 7-én a Duna World mutatja be este fél tíztől.

Limanova hősei a játéktáblán

A Gladiator Games gondozásában, a Kickstarter közösségi finanszírozásával stratégiai játék is készült a csatáról, Limanova hősei néven.

###HIRDETES2###

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.