A kötelező Torn és a 2005-ös Counting Down the Yearsen megjelent Shiver egészen új köntöst kapott, mindkét számnak jól állt az akusztikus hangzás, s bár nem könnyű dalok, Natalie igazán kitett magáért, egy hamis hangot nem hallottam tőle az egész koncert alatt. Sőt, néha arra gondoltam, hogy azonnal tegyenek egy nagyzenekart az énekes mögé, és írjon neki valaki egy újabb világslágert, mert ez a lány többet érdemel, mint egy kis belvárosi klub színpada.
Imbruglia egyébként a szünetekben beszélt egy-egy dal megszületésének a körülményeiről, nem titkolva szerelmi csalódásait vagy egyéb személyes emlékeit, élményeit. A főleg harmincasokból álló közönséggel az énekesnő nagyon hamar megtalálta a közös hangot, a kötelező „jó estét, Budapest” mellé belefért még egy-két köszönöm és szia is.
Sajnos a produkció nagyon rövidre sikeredett, a szűk kilencven percbe csupán egy rövid ráadás fért bele.
