Később Jókai Anna a saját hőseivel is engedékenyebbé vált, már megjelent időnként a remény is a regényhősök sorsában, mint a Szegény Sudár Annában, az erdélyi nagymama történetében. Az öregedés regénye, a Ne féljetek! lett pályája második felének emblematikus műve. Egyre inkább azt a spirituális többletet kereste a szereplői sorsában, amiről a spirituális realizmust elnevezte. Közéleti szerepet csak a nyolcvanas évektől vállalt, amikor már érződött a változás szele. Az Átvilágításban azt írta: a nyolcvanas évekig egyfajta adottságként, megdönthetetlenként tekintett a rendszerre. A Magyar Írószövetségnek a nyolcvanas években elnökségi tagja, alelnöke, később elnöke is volt.
A kilencvenes években kettészakadt irodalmi életnek az utóbbi években már csak a jobboldalinak mondott szárnya méltatta Jókai Annát, a másik oldal alig-alig emlegette. Az elmúlt években sokszor a politika kapcsán került szóba a neve: köztudott, hogy a jobboldali kormány támogatója volt, és a jobboldali politikai elit is becsülte. 2015-ben a Forbes magazin a nyolcadik legbefolyásosabb nőnek választotta a kultúrában. Elsőként kapott Kossuth-nagydíjat, a vele járó jutalmat irodalmi díj alapítására ajánlotta fel. Ezen kívül is rengeteg elismerés birtokosa, egyebek között József Attila-díjat (1970), Nemzet Művésze címet is kapott (2014), és elnyerte a Prima Primissima Közönségdíjat is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!